Álmomban is gazdagodok

Оглавление

Leonille Gottschick. Álmomban is gazdagodok

Impresszum. Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás

Bevezető sorok. Nagy volt az örömöm, mikor egy jó hangulatú délutánomon csörgött a házitelefonunk Nürnbergben. Egy irodai dolgozó hívott a nürnbergi polgármesteri hivatalból, reagálva korábbi, e-mailben feltett kérdésemre: hogyan juthatok művésznévhez? Részletesen tájékoztatott: olyan nevet veszek fel, amilyen nekem tetszik. Ha úgy gondolom, hogy az adott névvel élni tudok és sikerem lesz, akkor nevezzem el magam. Ha már bizonyítottam, hogy alkottam valamit, beírják a személyi igazolványomba. A „Leonille” név úgy jutott eszembe, hogy láttam egy „Leonilla” című festményről készült fotót. A gyönyörű kép Leonilla von Sayn-Wittgenstein-Sayn fejedelemnőt ábrázolja életnagyságban, 212x142 cm-es méretű vásznon. Franz Xaver Winterhalter festette 1843-ban, aki Sissy osztrák császárnőt, magyar királynőt is megörökítette. A festmény „Mamarazzi” (Marianne Sayn-Wittgenstein-Sayn, Salzburg, 1919), egy osztrák fotós magántulajdonában van. Az ő felmenő ági családtagja volt Leonilla. Rövid kutatás után világossá vált számomra az életútja. Hazát cserélt, mint én. Én meg Leonilláról Leonillére változtattam. A Gottschick a születési családnevem. „Isten küld” a jelentése. Nem azért intézek magamnak művésznevet, mert a régi neveim nem tetszenek, vagy valami miatt titkolnám kilétemet, sőt nagyon is jó hangzású, patinás neveim vannak – mind a születési, mind a férjezett –, egyszerűen kíváncsi voltam rá, ez hogyan történik. Valahogy olyan távolinak, elérhetetlennek tűnt számomra. És nicsak, egy e-mailbe és egy telefonbeszélgetésbe került. A nagy munka ezután jön, hogy a kezemben tarthassam kész művemet. Tudom, hasonló tartalommal erről a témáról kevesen olvastak könyvet a mezőberényiek közül. Még a „kerekiek” sem. A könyvem címe – Álmomban is gazdagodom – fedi a valóságot. Mikor én befejezem az éjszakai műszakot és hajnalban, reggel vagy délelőtt pihenni térek – az időpont attól függ, milyen messze volt fuvarom Nürnbergtől –, a mezőberényi pékségünkben akkor kezdenek el nekem és üzlettársaimnak dolgozni. Nekünk dolgozik a pénz, ők a pénzért dolgoznak. Tehát amikor én álmodom, gyarapodom anyagilag. Az alcím – A pénz borzasztó nagy úr, de rettenetes szolga – megállapítására a sok-sok pénzről, annak keletkezéséről, gazdagságról, szegénységről szóló könyv olvasása útján jutottam. Mi mindent kell a pénzért tenni, meg nem tenni! Feltétlenül sikeres akartam lenni. Nem tudom, mi hajtott. Volt ez a „gazdagságban és szabadságban akarok élni” érzés, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, amíg a jólétig el nem jutottam. Soha nem éltem szegényesen, de más életet akartam. Könyvemben olvasni fognak arról, hogyan tud mindenki – nem elegendő, hanem sok – pénzhez, gazdagsághoz jutni. Miért gazdagok a gazdagok, és miért szegények a szegények. Vagy átveszi a kedves olvasó a vezetést a pénzügyi helyzete felett, vagy egész életén keresztül más mondja meg, mit csináljon. Eldöntheti, ura lesz a pénznek vagy rabszolgája. A pénzről mindenki beszél. A szegényeknek kevés, a gazdagoknak több nulla van az első szám után. A szegények nem tudnak valamit, amit a gazdagok igen. Mit gondolnak a szegények a pénzről, és mit a gazdagok? Az egész életről meg kell változtatni az alapfelfogást. A szegények szerint Robin Hood egy hős volt, szerintem egy tolvaj. Elvette a pénzt a gazdagoktól, akik megdolgoztak a vagyonukért vagy örökölték azt, és szétosztotta azok között, akik csak felélték, nem gyarapították. Mindenkinek megvan az esélye, hogy elegendő pénze legyen. Milyen is, ha nem kell beosztani a pénzt, pénzügyileg független az ember mindenkitől? Ott nyaral a Földön, ahol akar. Ha tavaly a Kanári-szigeteken barnultam le, akkor az idén a Karib-szigetekre repülök. Vagy áthajózom a nemzetközi dátumválasztó vonalat a Pacificon. Minimum. Ahol a Jézuska nem érkezik meg hozzám az eltérő időzóna miatt. Ugyanis ha Dél-Amerika felől, keletről hajózom Ausztrália felé nyugatra, akkor a második következő napot kapom. 24 órát átugrik az időzóna. Tehát a Jézuska elment. Ha pedig Ausztrália felől, nyugatról hajózom Hawaii felé keletre, akkor még egyszer átélem a tegnapi napot, de ekkor már január vége van. Sejthetik, hogy valahol csak nyaraltam. Ekkor nem kell nekem már a karácsonyi ajándék. Gondolják önök is, ha ilyen volt ez a Jézuska, hogy nem jött el holnap. Készüljenek fel arra, hogy könyvem olvasása közben nevetni is fognak. Kacagni. Mosolyogni. De könnyezni is. Azért annyira nem fognak elérzékenyülni, hogy a könnyeik barázdát szántsanak az arcukon. Szeretek elfogulatlan lenni, de ha pénzről van szó, ez a könyv a legfontosabb, amit ön egyáltalán olvashat. Tudom, ez egy merész állítás. A valóság az, hogy soraim hidak a bébikortól az „amikor tudom, hogy életem végéig jól fogok élni” életszakaszig. Az ön kívánsága vágy a siker után és a célja, a sok pénz elérése között. Ezt nem tanítják az iskolában, pedig mindennap szükség van pénzre. Akinek 100%-os a gondolkodása – nem más osztja be a pénzét – nem megy el a pénz mellett. Nagyon remélem, egyszer iskolai tananyag lesz a könyvem. Ha visszaemlékezik a kedves olvasó, tanultunk az általános iskolában Magyarországon Bizáncról, a pun háborúkról, Nagy Sándor Kartágójáról, a Szovjetunióról, Mükénéről, a németek voltak az ellenségek – és még számtalan felesleges történelemről. Mert ezeket én mindennap használni fogom az életben. Hazugság. Az egészség és a pénz a legfontosabbak az életben. Ha van pénzük, sok mindent megengedhetnek maguknak. Van, aki állítja, a szeretet vagy a megértés fontosabb. Akkor próbáljon meg szeretettel vagy megértéssel fizetni egy kórházban. Biztosított helye lesz a bolondokházában, ezt előre megmondom mindenkinek. Remélem, lesznek olyan gyerekek, akik arra fogják kérni a tanárokat, hogy a pénzkeresést tanítsák meg nekik. Megkérdezik, miért nem náluk lakik a pénz. Én nem mondom, hogy a tehetséges, tudás után vágyódó gyerekek ne tanuljanak. Hiszen kik kapnák a summa cum laudét, vagy a magna cum laudét? Meg mennyi minden vár még felfedezésre, amit az ifjúságnak kell tudományosan megmagyaráznia. Meg kell még találniuk a sok betegség ellenszerét. Új cégvezetőkre, jó fejekre, politikusokra, zsenikre van szüksége a világnak. Kizárólag a tudás viszi előbbre a fejlődést. A több száz kutatás, valamint sikerének a kidolgozása közül csak kettőt említenék: a Morning Glory clouds-ra adott magyarázat, valamint minden elismerésem azoké, akik gyorsan kidolgozták és sikeresen végrehajtották a thaiföldi barlangban ragadt, úszni nagyrészt nem tudó gyerekeknek a megmentését, 4 km-en át, búvárruhában. Hűtőszekrényt az eszkimóknak, Szaharában esernyőt, kopasznak fésűt. Akik nem tudják 19 vagy 24 évesen, mivel keressék meg önállóan kenyerüket, azoknak javaslom, tanulják meg, hogyan csináljanak 1 euróból, azaz 329 Ft-ból – 2018. júniusi árfolyam – 1 millió eurót, 329 millió forintot. Hogyan adjanak el hűtőszekrényt az eszkimóknak, esernyőt a Szaharában, meg kopaszoknak fésűt. Csak az járjon az eszükben, hogy pénz, pénz, pénz. Legyen mindig hova hazamenni, és mindig több mint elegendő pénz lapuljon a zsebükben. Azt nem írhatom, hogy gyerekként ne bíráljanak, mert a gyerekszáj őszinte. Ne vegyenek összeköttetést, befolyást. Menjenek egy gazdaságilag fejlett országba dolgozni. Azok azért tudnának önöknek kereseti lehetőséget biztositani, mert nem vette el senki tőlük az 1000 éven át örökölt családi ingatlant, várakat, kastélyokat, vagyont, birtokot, vállalkozást, mert szabad piacgazdaság van, mert tiszteletben tartják a magánvagyont. Ott kevés tudással annyi pénzt lehet keresni, hogy több mint elegendő az életük fenntartására. Nem szabad visszanézni. Ezzel nem azt mondom, hogy soha be se tegyék a lábukat Magyarországra. Külföldön is lehet nagyon nagy magyarnak lenni, és magyarok élnek mindenütt a földkerekségen. Olyan helyeken is találkoztunk magyarokkal, ahol azt hittük, csak mi voltunk kíváncsiak a Földnek arra a sarkára. Ha egymás között magyarul beszélgettünk, a mellettünk elhaladó magyar befejezte a mondatot. Itt mesélek el egy igaz történetet. Bolíviába disszidált hazánk fia mákot kért az őt Magyarországról meglátogató barátjától. La Pazban a repülőtéren kiboríttatták vele a vámosok a mákot, mert nem tudták elképzelni, mi az. Egyszer csak megszólalt egy hang magyarul a biztonsági őrök közül: – Azt hiszik a hülyék, hogy puskapor. Amikor már úgy érzik, hogy eleget dolgoztak külföldön, térjenek vissza Magyarországra. Itt vannak kételyeim, hányan tennék ezt meg. Egy 25 éves, német fiatalember utasom panaszkodott, hogy elvégezte a főiskolát, de nem tudja, mihez lenne kedve. Jól akar élni, sok pénzt akar keresni. Akkortájt, 2008-ban volt kilátásban, hogy háború lesz Grúziában. Igaz, csak 5 napig tartott, de a zavargások évekig. Mondtam neki, utazzon el egy Grúziával szomszédos országba, ott keressen kapcsolatot német, vagy németül tudó fiatalokkal, és dolgozzák ki a stratégiát. A határnál üsse fel a székhelyét, és csak élelmiszert szállítson Grúziába. Az ötletet egy közeli ismerősömtől, Ljubától oroztam. Három év múlva megkeresett a fiatalember feleséggel meg egy bébivel. A nevét a mai napig nem tudom, de nem is fontos. Viruló arccal, boldogan. Már új taxit kaptam, más volt a koncessziós számom, de megtalált, emlékeztem rá. Csak nekem köszönhet mindent – mondta. Sok módja lehet a pénzkeresésnek. Ebből egy a munka. Kezdetben volt rabszolgaság – láncokkal. Utána cselédségnek nevezték – függőséggel a grófoktól a báróktól, a földesuraktól, egyáltalán a kenyéradótól. Ma meg az adósság szolgálata, többszörösen kirabolt bankkontó – a pénzről való hiányzó tudással. Hely a tetőn. A pénznek többek között szépítő ereje is van. Tud iriggyé tenni. Akiknek nincs annyi, hogy jól éljenek, irigyek lesznek azokra, akiknek van. Pénzzel hely lesz a tetőn. Mélyre ejt. Kapukat, ajtókat nyit előttünk, de esetekben be is zár mögöttünk. Egyre kevesebben lesznek, akiknek sok pénze van, és egyre többen lesznek, akiknek kevés van. Az én megállapításom szerint hatféleképpen lehet biztosan, becsületes úton gazdag az ember

5. Hogyan gondolkodnak. a szegények a pénzről, hogyan a gazdagok? Néhány világos megjegyzéssel kezdeném ezt a részt. Semmiképp nem áll szándékomban a szegény embereket lealacsonyítani, lenézni, alulsaccolni. De azt sem szeretném, hogy úgy tűnjön, mintha együtt éreznék velük, a saját maguk választotta nyomorukkal, vagy sajnálnám őket. Volt ilyen életszakaszom is, amikor odaadtam azt is, ami nincs, mert sajnáltam, hogy nekik nincs, nekem meg egy kicsivel több volt. Abszolút nem hiszem, hogy a gazdagok jobbak, mint a szegények. Csak a gazdagok megteremtettek maguknak egy jobb, nem pénzbeosztós, nem foghoz verős életet. Amit a szegények nem tettek. Egyidejűleg biztosra akarok menni, hogy felfogják, amit önöknek írok. Ezért fogom a különbséget a szegény meg gazdag között annyira élesen leírni, amennyire csak lehet. Mikor én gazdagról, szegényről meg középosztályról írok, utalok itt a gondolkodásuk meg tettük különbözőségére, nem csak a vagyonuk nagyságára, vagy a társaságban elfoglalt értékükre. Világos előttem, hogy nem mindegyik szegény, nem mindegyik középosztálybeli, sem az összes gazdag nem olyan, ahogy én leírom. Célom, hogy önök kiszűrjék az értelmét, megértsék, és alkalmazni tudják. Senki sem jött úgy a világra, mint pénzügyi zseni. Minden gazdagnak meg kellett tanulnia sikeresen bánni a pénzzel. Ezt ön is megpróbálhatja, gondoljon arra, ha a gazdagok tudják, akkor ön is fogja tudni. Ha nem más földrészen, vagy egy tenger, óceán partján, akkor Mezőberényben töltöm a szabadságom, hármasban, Ádámmal meg Laurával a kertes házunkban. Az egyik délutánon iszom a kapucsínómat a nappaliban, közben olvasom a Heti Világgazdaság című folyóiratot. A pékségünk már elköltözött az udvarunkból a Csabai út 29-be, de ez az újság még mindig ide jön. Megakad a szemem egy könyvcím-reklámon. Tom Butler-Bowdon: Értékteremtők. Mikor Békéscsabán jártam, meg is vásároltam a könyvesboltban. Nem tudom, kinek adjak hálát, de e könyv olvasása teljesen más világba engedett belelátni, mint amilyenben én eddig éltem. Ezt nevezem harmadik változtatásnak a felfogásomon. Első, amikor Németországba disszidáltam. Második, amikor pékséget alapítottam üzlettársaimmal együtt. Ez a könyv adta az ötletet, hogy én is írjak. Az írói ihlet nem mindig van jelen bennem. Mikor Nürnbergből Berlinbe – Marzan Unfall Klinikára (Baleseti) – szállítottam egy kartondobozt, és Berlinben tudtam meg, mi van benne – egy emberi szív –, hát hetekig nem talált meg az ihlet. Folyton arra gondoltam, hogy láttam az orvost, aki nekem átadta a dobozt, aki szétberhelt egy embert. Sürgősen Berlinben kellett lenni ennek a csomagnak, hogy beoperálják annak, aki kapja. Gondolom én, ez a pilóta nem repülhetett több órát, másik pilóta meg nem volt hirtelen a közelben. Így kaptam én a fuvart. Több mint 25 éve egy Deutsche Bank felett lakunk, mégsem gondoltam soha arra, hogy mit dolgoznak ezek a bankárok, kinek a pénzét osztják vagy szorozzák. Mit csinálnak a pénzzel, hogy az egész életüket kitölti? Miért legyen vagyonom, miért legyek gazdag? A vagyonos embereknek tiszta elképzelésük van afelől, hogy ők dúskálni akarnak a gazdagságban. És ettől a követelésüktől nem tágítanak. Kifejlesztenek egy feltétel nélküli elköteleződést a jómódjukra. Addig, amíg ez erkölcsös, legális, megvalósítható, mindent el fognak követni, ami szükséges, hogy gazdagok legyenek. Ha több pénzem, vagyonom van, gondtalanabbul élek. Több pénz több örömöt hoz az életben. Be tudtam utazni, repülni a világot. Nyugodtabban tudok élni. Nincsennek filléres gondjaim. Jókat tudok aludni. Miért ne legyen vagyonom, miért ne legyek gazdag? A sikerteleneknek egyetlen közös vonása van, ami kiemelkedően jellemzi őket. Mindnyájan ismerik a kudarc okait, és abszolút támadhatatlan alibijük van, amivel eredménytelenségüket magyarázzák. Vannak ezek között nagyon okos alibik is, de az alibiket nem lehet pénzszerzésre használni. A világ egyetlen dologra kíváncsi: elérted a sikert? A fő oka annak, hogy az emberek nem azt kapják, amit ők akarnak, az, hogy vannak közöttük olyanok, akik egyáltalán nem tudják, mit is akarnak. Mert ha valamit alkotok, megteremtek, egyszer csak mindent elveszítek. Jön a kudarc. Soha nem akarom megtudni, hogy az emberek engem magam miatt kedvelnek, vagy a pénzem miatt. A legmagasabb adóosztályba kerülnék, és a megszerzett pénz felét az államnak adnám. A pénzszerzéssel nagyon sok munka van. Útban a vagyonszerzés felé elveszíthetném az egészségem. Családom meg a barátaim azt kérdeznék: mit gondolsz, ki vagy te? Mindenki kérne tőlem pénzt, és senki nem adná meg. Ki tudnának rabolni. Nagy felelősség a sok pénzre vigyázni. Az egész pénzemre nekem kellene vigyázni. Ki kellene ismerni magam az adózás körül, a vagyonvédelem terén, jogokat kellene ismernem, már széttörik a fejem, ha csak ezekre gondolok. Mint egy ló, annyit kellene dolgoznom, semmi örömöm nem lenne benne. Becsülettel nem tudnék vagyont gyűjteni. Ha lett volna bátorságom, hogy olyannak lássam magam, amilyen vagyok, akkor rájöttem volna, mi a hibám és kijavítottam volna. Akkor lehetőségem lett volna, hogy tanuljak a hibáimból, és tanuljak valamit mások tévedéseiből is. Tudom, hogy valami nincs rendben velem, különben ott lennék, ahol lehetnék, ha több időt fordítottam volna arra, hogy elemezzem a hibáimat, és kevesebbet arra, hogy alibiket találjak az elleplezésükre. Ma az olyan alibik gyártása, amelyek megmagyarázzák a kudarcot, egyfajta nemzeti szórakozás. A szokás olyan régi, mint amilyen az emberiség, és hatása a sikerre végzetes. Miért ragaszkodnak az emberek kedvenc alibijükhöz? A válasz nyilvánvaló. Azért védik az alibijüket, mert ők alkották meg őket. Egy ember alibije saját képzeletének gyermeke. Az emberi természet sajátja, hogy védi szellemi alkotásának gyermekét. Az alibik gyártása mélyen gyökerező szokás. A szokásoktól nehéz megszabadulni, különösen, ha igazolást szolgáltatnak arra, amit csináltunk. Egy filozófus mondta: „Az első és a legnagyobb győzelem, amikor önmagad győzöd le. Ha önmagadtól szenvedsz vereséget, ez a legszégyenletesebb bűn.” Másik filozófus: „Nagy meglepetés volt számomra, amikor rájöttem, hogy minden csúnyaság, amit másokban láttam, saját természetem visszatükröződése.” Harmadik filozófus: „Mindig rejtély volt számomra, miért fordítanak az emberek szándékosan annyi időt a hibáikat elleplező alibik gyártására, csakhogy becsaphassák magukat. Ha másként használnák fel, ez az idő elégséges lenne, hogy kigyógyítsák magukat a hibáikból, és akkor nem lenne szükség alibire.” Az élet egy vívás, száz meg száz akadállyal, és az ellenfelünk az idő. Ha bizonytalankodnak, mielőtt lépnek, vagy nem lépnek azonnal, ez az idő lesepri önöket a felszínről. Olyan ellenfél ellen játszanak, ami nem tűri a határozatlanságot. Eddig még lehettek logikus mentségeik arra, miért nem kényszerítették az életüket, hogy megadja önöknek, amit követeltek tőle, de az alibijük már elavult, mert birtokában vannak az én meglátásaimnak, amelyek megnyitják az ajtót az élet lehetőségei felé. Az én meglátásaim nem valami kézzelfogható dolgok, mégis hatalmas erők lakoznak bennük. Az önök előjoga, hogy gondolataikban megalkothatják a jólét utáni égő vágyat. Nem kell fizetniük érte, ha használják. (Csak annyit, amennyit e könyvért kiadtak.) Óriási jutalom a részük, ha alkalmazzák. Ez az a megelégedés, amely mindenkinek része, aki győzelmet arat önmaga felett, és kényszeríti az életet, hogy megadja neki, amit követel tőle. Ez a jutalom megéri az erőfeszítést. Legyenek készek arra, hogy belevágjanak és meggyőződjenek róla. Az élet legnagyobb kincsei várnak önökre. Nyúljanak ki értük, és vegyék birtokukba. Azért ugyanis kell fizetni, ha nem használják a jólét utáni vágyat. Az ár – a kudarc. A gazdagok azt gondolják, az életüket maguk rendezik. A szegények azt gondolják, azt élik, ami történik velük. Minden gazdag azt gondolja: a pénz nagyon fontos. A szegények úgy gondolják, a pénz nem fontos. Akkor ez utóbbi emberek csődben vannak. Itt az ideje, hogy végre készek legyenek meghallgatni, és végleg világossá váljon számukra, hogy milyen katasztrofális hatása van egyedül ennek az alapfeltevésnek az életükre. Lenne házuk, ha nem lenne fontos? Nem lenne. Lenne autójuk, ha nem lenne fontos? Dehogy lenne. Ha a pénz sem fontos nekik, akkor az nem is lesz a birtokukban. A pénz azon a részen borzasztóan fontos, ahol valamiket csak pénzzel lehet megmozgatni, elérni. Nem fontos ott, ahol semmit nem lehet vele elérni, megvenni. Ha ön még mindig azt gondolja, hogy „a pénz nem fontos”, akkor ön addig csődben fog élni, amíg ezt a három szót ki nem törli a pénzügyi viselkedési, felfogási szótárából. A gazdagok azért foglalkoznak a pénzzel, hogy nyerjenek. Nagy céljuk, hogy több pénzük legyen, mint amennyi elég. Nem egy kicsi pénzt akarnak, hanem sokat. A szegények úgy foglalkoznak a pénzzel, hogy ne veszítsék el. És mi az ő nagy céljuk? Csak annyi legyen, hogy a számlákat ki tudják fizetni. Ha időben jön a pénz, akkor az csoda. Csak annyit kívánnak, egy fillérrel sem többet. A középréteg egy lépéssel tovább megy, a hiba az, hogy csak egy kicsi lépéssel. Az ő kedvenc szavaik: elegendő jövedelem. Nem szívesen mondom, de nagy a különbség az elegendő pénz meg a sok pénz között. Már választhatnak mást is az étlapról, nem csak a csirkét, hanem bélszínt, vagy valami sláger ételt. Panoráma étterem a Lapu lányoknál, Mezőberény. Itt vallom be, hogy én a legszívesebben csirkét eszem, bárhol vagyok is a világban. Mezőberényben, a kedvenc éttermemben, a Panorámában mindig párizsi csirkemellfilét eszem petrezselymes krumplival. Annyiféle ételt kipróbáltam már az életben, a különböző földrészeken, a különböző országokban, de ennek nincs párja. Nem kell néznem az árakat, nem ez a legolcsóbb, de nem is a legdrágább. Ebben még nem csalódtam. Mindig olyan nagy adag, mindig olyan finom. A kéthetes Mezőberényi tartózkodásom alatt háromszor biztos ezt eszem. És nem fenyeget az a veszély, mint egy másik étteremben, hogy párizsi borjúcombot rendelek, de egy éjjel előtte tejbe beáztatott pulykacombot kapok. Utána csak mérgelődöm, mert olyan rágós, mintha a borjú három nyáron át járt volna az anyjával. Még egy kitérő a gazdagok meg szegények témától… Évekig elkerültem a Panoráma éttermet. Az igazság az, hogy nem akartam a konkurenciát gyarapítani. De mivel már tudom, hogy nem a konkurencia tulajdonában van, hanem a Lapu lányok kezében, így szívesen ebédelek vagy vacsorázok ott. Ez a történet Hollywoodra érett, de csak szóban mesélem el az olvasóknak. Ha a gazdagok a csillagokat akarják, a Holdat biztos elérik. A szegények a házuk tetején a kúpcserepet akarják elérni, de csak az ereszcsatornáig jutnak el. Pontosan, önök is rájöttek, azt kapjuk, amit kívánunk. Az „akarni” nem vezet mindig a „birtokolni”-hoz. Az „akarni” birtoklás nélkül a még többet „akarni”-hoz vezet. Jólét nem lesz, ha csak akarják. Több milliárdan akarnak gazdagok lenni, a valóságban milliók érik el. A gazdagok nagy dolgokra gondolnak, a szegények kicsi dolgokra. Hogyan akarja ön az életét élni? Az 1 FC Nürnbergben akar játszani, vagy a mezőberényi futballcsapatban maradni? Sokan halálosan félnek, hogy sikertelenek maradnak, másoknak még nagyobb félelmük, hogy sikerük lesz. Kicsiknek érzik magukat, nem olyan jók és fontosak, hogy változásokat hozzanak az életükben. Arra kell gondolni, hogy nem csak ön egyedül van a világon. Nem csak magára kell gondolnia, hanem az emberiségre, tömegre. Aki egy pékségből egy látványkemencét állít be egy Sparban, kicsiben gondolkodik. Aki az összes Sparban beállítja a kemencéit – ide tartoznak az ÖMV-benzinkutak Spar shopjai is – meg a többi élelmiszerboltláncban Magyarországon, az nagyban gondolkodik. Több embert vonz, többet nyer. A gazdagok „esélyekre” koncentrálnak, a szegények „akadályokra” A gazdagok gyarapodást látnak, a szegények veszteséget. A gazdagok érzik, hogy keresni fognak, a szegények úgy érzik, hogy rizikós. A gazdagok felelősséget vállalnak azért az eredményért, hogy gondoskodnak afelől, hogy funkcionáljon, mert ismerik saját képességüket, kreativitásukat. Tudják, mit fognak csinálni, ha nem sikerül. A szegények azt kérdezik: mi lesz, ha nem klappol? Vagy egyenesen kijelentik: ez nem működik. A középosztály egy kicsit optimista: nagyon remélik, hogy sikerük lesz. A gazdagok hiszik, hogy a legrosszabb esetben is visszanyerik a pénzüket. A szegények csak kudarcot várnak. Saját maguk képességeiben sem bíznak. Gondolják, az egyenesen egy katasztrófa, ha nem jön be, csak akadályokat látnak. A szegények közlik a barátokkal, hogy ők egy üzletet készítenek elő, már egy hónapja, már fél éve, már egy év is eltelt. Valójában elrettennek az esélytől, mikor egyszer csak látják, hogy a gazdag már befektetett, sikeresen adta el az áruit, egy vagyont keresett vele, mialatt ők előkészítették magukat. Sarolta farmerüzletet nyit. Erre egy igazán megtörtént példával is tudok szolgálni. Kb. 1982-ben az egyik nagyon jó ismerősöm, Sarolta közölte, hogy „farmerüzletet fog nyitni”. Ő addig tollászkodott, amíg a sógora valóban megnyitotta egy vidéki magyar városban. A sógor gazdag lett, azóta is, ha valaminek dőlni kell hozzá, akkor az a pénz. Saroltának meg csak az álmodozás maradt. A gazdagok szeme előtt ott lebeg, amit akarnak, a szegények szeme előtt az, amit nem akarnak. Természetesen felmerülnek problémák is, de a gazdagok nem veszítik el a célt a szemük elől. A szegények megrökönyödnek, ha problémájuk merül fel, mindig tüzet oltanak, és így csak visszafelé haladnak. Ha egy üzletet fiatalon akarnak nyitni, az én jó és ingyenes tanácsom önöknek: ne ott kezdjék, hogy kiszámolják, mennyit ad el ez az üzlet az áruból, nevezetesen a mi péksüteményeinkből, hanem álljanak be a gyártásba. Ott bejárásuk van mindenhová, kitapasztalják, honnan jön az élesztő, mi hogyan készül. Észrevétlenül tárolják az agyukban a munkamenetet, minden egyes apróságot. Otthon meg jegyzeteljenek. Mit csinálnak addig a szegények? Ja, ők még csak előkészülnek! Ha 154 raklap süteményt rendeltek, meg le is gyártottunk annyit, akkor ne azt számolja ki, milyen sok millió forintot kapnak ezért a tulajdonosok. Mert abból önnek úgysem sok jut, a fizetésén kívül szinte semmi, hanem azt pergesse le az agyában, hogyan jutottak a tulajok ide. Raklap felvilágosítás a körtés sütivel, a kedvencemmel:

6. Az én Nürnbergem. A Magyarországról egy nyugati országba való távozáshoz kék útlevél kellett és vízum. Megigényeltem, meg is kaptam. Szóltam a Plavecz Jani postásnak, hogy ha egy vastagabb boríték jön, ne adja Ádámnak, hanem nekem, mert úgyis alá kell írni. Meg is kaptam. Utána négy évet vártam, és irány nyugat. Hogy miért vártam, nem tudom megmagyarázni magamnak. 1988. október 13-án érkeztem Nürnbergbe. 12-én indultam. Abban a faluban aludtam egy éjszakát egy panzióban, ahol Radnóti Miklós költő halt meg és szobra van: Abdán. Másnap reggel indultam tovább. Előtte letámasztottam a kempingbiciklimet egy fához, a férjem munkahelyén a Mezőgépnél, a Gyomai úton. Vittem a pótkulcsot az orosz Mercedeshez, és elhajtottam. A férjem csak lesett. Ezt később mesélte el. Mire hazament a munkából, én már az osztrák határ felé jártam. Sokáig nem tudta, hol vagyok. Megérkeztem Lauterhofenba a Ferenczy családhoz, de ott nem maradhattam, így Mirjam és Jakab Hotznál aludtam. Jakab vitt be a lágerbe másnap. A láger a Langwasser negyedben van Nürnbergben. A Grundig cég egykori két 15 emeletes irodaépületében volt. Bejött a computer-időszak, máris kevesebb irodai dolgozó kellett a televízió- és rádiógyárban, így berendezték a menekülteknek. Kellemesen csalódtam a lágerben. Addig az olaszországi Capua lágerről tudtam, de az nagyon nagy nyomorfészekként volt Magyarországon feltüntetve. Itt meg emeletes ágyak, padlószőnyeg. Kérdezgettek apukám felől. Mondtam, hogy öt évig fogságban volt. Tudtam, hogy maradhatok, mert a bal könyököm bevágtam a mosdóban a letört szappantartóba, és vérzett nagyon. Ez szerencsét hozott. Amiről mi az óhazában nem tudtunk, folyt a romániai meg Szovjetunióban élő németek kitelepítése. Ceausescu olyan 11 ezer DM-ot kért minden egyes Romániából kitelepített németért. Az oroszokról nem tudom, hogy intézték, de biztos vagyok benne, hogy Németország fizetett Gorbacsovnak. A lágerben négy éjszakát aludtam. Mint említettem, Ferenczy Zoltán pap szerzett nekem egy egyszobás lakást Nürnberg nyomortelepnek nevezett negyedében. Ennek csak a neve volt „Elendvirtel”, mert tiszta, fürdőszobás-vécés szobát kaptam egy magyar azilos (Asyl) családdal együtt: Horváth Éva a férje, Gábor, a lányuk, Hedwig, később született a fiuk, Harald. Nekik volt három szobájuk, nekem egy, a konyha közös volt. Az Asyl a mai migránsnak felel meg. Kettőnk között az volt a különbség, hogy én német származású vagyok, ők meg magyarok. Én később kitelepültként (Spätaussiedler) voltam regisztrálva, ők meg harcoltak a menekülteknek járó papírokért. Elkezdtem német nyelvtanfolyamra járni, mint vendégtanuló. Ez egy ingyenes ajándék volt a várostól számomra. Tudtam németül, nem kellett soha tolmács nekem a hivatalokban, mindent magamnak intéztem, csak a nyelvtant kellett tökéletesíteni. Frau Tüngerthal volt a tanárnőm. Nagyon értelmesen elmagyarázta a nyelvtant. Ő ajánlott nekem egy állást Rhednitzenbachban: egy panzióban a konyhán dolgozgattam hétvégeken, meg a szobákban. Miután befejeztem a nyelvtanulást, Fürthben kezdtem cukrászként a Wölfel nevű pékségben-cukrászüzemben, a Rudolph Breitscheid Straßén. Fürth egy 100 ezer lakosú, Nürnberggel egybeépült város. Nemigen vennék észre a táblát a város szélén, annyira szorosan összeépült. Fürth arról nevezetes, hogy Németország első vasútja Nürnberg főpályaudvarától vezetett Fürth főpályaudvaráig. 1835. december 7-én ment először az „Adler” nevű nyitott, 41 lóerős, gőzös vonatocska, 15 perc alatt tette meg a távot. 143 cm volt a sínek egymástól való távolsága – azért lett ilyen széles, mert egy angol lovaskocsi kerekei adták ezt a mértéket. 4 angol láb és 8,5 Zoll. A környék orvosai összegyűltek, hátha rosszul lesznek az utasok a nagy sebességtől – 20 km/ óra. Ha nem agyrázkódást kapnak az utasok, akkor tüdőgyulladást – mondták. Amit ott láttak, az csak az ördög trükkje lehet – szól a legenda. A két főpályaudvar közötti szakasz 7 km. Addig a kerékpár meg a lovaskocsik sebessége volt ismert, ami jóval kevesebb. Az „Adlert” Angliában, Newcastle-ben gyártották, a Ludwig Királyi Vasúti Társaság megbízásából a Robert Stephenson&Co. építette. William Wilson gépészmérnök volt az első mozdonyvezető. Angliából érkezett egy napra, de maradt élete végéig, itt is halt meg. (1809. május 18, Wallbottle, Anglia – 1862. április 17, Nürnberg, Johannis temető.) Van róla utca is elnevezve, a Rangierbahnhof (rendezőpályaudvar) negyedben, újabban egy éttermet is látok a Sandstraße 44 szám alatt, Wilson’s Kostbarkeiten. Wilson Finomságai. Az Adler közlekedése alatt senki nem lett rosszul, a vonat alá sem esett senki. Ma már ICE Sprinter közlekedik az Adler szakaszán München–Berlin között, Nürnberget is érintve, 300 km-es sebességgel. Három óra alatt teszi meg ezt a szakaszt. Az „Adler” hű mása a Nürnbergi Közlekedési Múzeumban látható. Fürthnek több, az egész világon ismert szülötte van. Gustav Schickedanz (Quelle, 1895–1977), Ludwig Erhard (1897–1977), gazdasági miniszter, Németországmásodik kancellárja. Henry Kissinger (1923) a Mathildenstr. 23 számú házban született, a Marienstraße 5 számú házban is laktak, egykori amerikai külügyminiszter, Richard Nixon elnök mellett. Fürth olyasmi a nürnbergieknek, mint a mezőberényieknek Békés. Vagy inkább kölcsönös. Nem kedvelik egymást, de ez nem mai megállapítás. A békésiekre a „madzagosok” szót ragasztották, mert bekerítették madzaggal a falujukat, hogy ne hallják a berényiek a harangszót. Fürthről azt tartják a nürnbergiek, „ha semmi nem lettél, még lehetsz Fürthben kocsmáros” Idejöttek a Nürnbergből eltávozott zsidók. Henry Kissinger biztos nem lett volna amerikai külügyminiszter, ha Fürthben marad. Így nem szabad említeni, de az igazság az, hogy a náciknak köszönheti, hogy az lett. Még Béke Nobel-díjat is kapott. Az öccse, Walter Bernhard nem olyan híres, kevésbé ismert, de gazdagabb. Van egy olyan legenda is: egy igazi nürnbergi polgár kétszer megy egy évben Fürthbe. Először, amikor az 1 FC Nürnberg futballcsapat ott játszik, másodszor pedig, a Mihály napi búcsú ideje alatt. (Michaelis Kirchweih, szeptember végén, Mihály nap körül kezdődik és két hétig tart.) Megérkezésem óta Piroskáztak. Mondtam én, hogy nem Piroska vagyok. A németeknek Magyarországot a „Gyakran gondolok Piroskára” című film testesíti meg. Liselotte Pulver meg Gunnar Möller játszották a főszerepet. A film „Hódmezővásárhely-Kutasipusztán” játszódik. Valóban van Hódmezővásárhely meg Székkutas. A film szerint ez egy pusztai vasútállomás, ahol a Piroska apja az állomásfőnök. Már hússzor biztos láttam, de ha tehetem, újból megnézem. Egy szerelmes film happy end nélkül. Tálcán nyújtották a német állampolgárságot, a magyart nem vették el. Azóta is kettős állampolgár vagyok. Kaptam az Einwohneramton egy írást, mihez tartsam magam, mint kettős állampolgár. A magyar útlevelet nehezebb volt megkapni, mint a németet. Amit nagyon furcsának találok, de végül is jó dolog: sokszor repültünk a nagyvilágban, hajóztunk, ahol nem kellett vízum, ott nem kérték az útlevelünket. A repülőjegyünk vagy hajójegyünk kellett nekik. Mi meg az útlevelünket tartottuk a kezünkben először. A Wölfel pékségben tanultam meg elkészíteni azokat a süteményeket, amelyeket önök naponta vásárolhatnak, fogyaszthatnak, haraphatnak egész Magyarországon, és nem tudják, hogy én voltam az első, akinek a nevéhez fűződik az első gyártása. A dobostortámmal, franciakrémessel, a sima krémessel, meg egyáltalán az összes magyar süteménnyel, melyeknek a készítését megtanultam, nem sokra mentem, csak otthon sütögettem. Itt újból kellett tanulnom. Természetesen nem kilónként kellett méregetni a tortalap masszájának a lisztjét például, hanem hoztam a raktárból egy 50 kilós tortalap zsákot, összekevertem tojással, margarinnal. A masszát gyűrűkbe tettem bele, irány az alagútkemence. Kész volt a sok tortalap. A kemencéből kivéve hagyni kellett hűlni, majd irány a fagyasztókamra. Plusz 200 fokról a mínusz 25 fokba. Mauerfall – a „Berlini fal” lebontása. Időrendi sorrendben ide kívánkozik, hogyan éltem meg a Berlini fal első darabjainak kiszedését. 1989. november 9-én – egy hétfői nap volt – megjelentem a munkahelyemen. Illendően guten morgent köszöntem – hajnal 2 órakor – a cukrász kollégáknak, ők is nekem – ekkor még köszöntek. Az osztályvezető cukrász, Scherbaum úr közölte velem, hogy a Berlin körüli falat elkezdték bontani az éjjel. Meredtem rá, nem hittem el. Gondoltam magamban, ez biztos nem otthon aludt az éjjel, vagy lázas. A műszakom végeztével nekiestem a TV-nek a lakásomban. És tényleg: kezdetét vette a „hirtelen jött szabadság”. A két Németország – a Német Demokratikus Köztársaság, Deutsche Demokratische Republik és a Német Szövetségi Köztársaság, Bundesrepublik Deutschland – újra egyesült. Az egyesülés napját október 3-án ünnepeljük. Azért nem november 9-én – ez csak az én gondolatom –, mert akkor történt 1938-ban a 10-ére virradó éjjel a zsidó zsinagógák gyújtogatása, zsidó üzletek szétverése. Reichsprogromnacht, Reichskristallnacht – erőszakos tevékenység az emberiség egyik kisebbségi népcsoportja ellen. 1991. október 13-án alapítottuk meg a Német Finompékáru Kft-t Mezőberényben. Kátay Géza, Szikora Jani, Jürgen Schwerdt és én. Több használt gépet a Wölfeltől vettünk meg. Onnantól, hogy megtudták a cukrász kollégáim, mire kellenek nekünk a használt gépek meg kemencék, nem kellett köszönnöm érkezéskor és távozáskor, mert nem beszéltek velem: az irigység nem engedte nekik. Képzeljék el Herr Alfred Neubert, 40 éve dolgozott a Wölfelnél, és nem lett maszek, én meg három éve dolgoztam ott, és 25%-ban alapító tag lettem a pékségben. Emlékszem még a fent említett Scherbaum úrra, meg Kuhlmann úrra a cukrász munkatársak közül. Kb. százan dolgoztunk akkor ott. Hirtelen cégtulajdonos. Nekem nem volt furcsa, de több, a pékségünkben dolgozónak meg ismerősöknek igen – hogy előtte mi voltam a szemükben, nem tudom –, hogy hirtelen én is a befektető lettem, cégalapító, „a maszek”, „a cégtulajdonos”, „a részvényes”, „a kapitalista”, „az újgazdag”, „a főnökasszony”, „a pénzes”. Ezekkel a szavakkal meg kellett barátkozniuk. A szavak léteztek a „hirtelen jött szabadság” előtt is, ősrégiek, csak korábban nem engem illettek velük. A tortaosztályról áttettek azoknak a süteményeknek az osztályára, melyeket önök már biztos ettek Magyarországon, csak nem tudják, hogy az én cégem készíti. Ha még nem kóstolták, akkor a könyvem olvasása után biztos keresni fogják, vagy szívesen megkínálom önöket egy író-olvasó találkozón. Ezen a részen osztályvezető lettem. Több analfabéta török nő dolgozott a kezem alá, például Dudu. Úgy jöttem rá, hogy Dudu, Elmász meg a többiek analfabéták, hogy az egészségügyi könyvünket kellett megújítani a Nürnberger Gesundheitsamt-on, az Egészségügyi Hivatalban, és azt, hogy átvették az orvosi vizsgálatról szóló papírt, alá kellett írni. Hát ők nem írták alá. Elmásztól megkérdezték, mikor született, ő meg azt válaszolta, hogy ő nicht geboren (nem született) Leonille geboren, én születtem. Olyan szempontból ügyes volt Dudu, hogy ha kellett egy regál, ő seperc alatt úgy el tudta a másik osztályról lopni, hogy senki nem vette észre, és mikor már keresték, nem tudták visszavinni, mert tele volt rakva süteménnyel, vagy már a kemencében forgott nálam. A Wölfel bezárt, mert Wölfel úr nyugdíjba ment, a fia meg beteg lett, nem tudták tovább üzemeltetni a pékséget, cukrászüzemet, az unoka meg óvodás volt. Utána csináltam meg a taxijogsit, de arról egy másik fejezetben. A mezőberényi pékségünkről szóló sztorikat kár lenne kifelejteni. 1991 óta üzemel. Eleinte itt vettük Németországban a szükséges kemencéket, majd kemencegyártók is lettünk. Nekünk négy évbe tellett, mire száz kemencénk üzemelt. Kétszer majdnem csődbe mentünk. A magyar MOL-kutaknál ötvennégy darabbal voltunk jelen, a shoprészen sültek a mi illatos sütijeink. 1995-ben egy napon jött egy valaki Izraelből száz kemencével, és kisöpört bennünket a MOL-kutaktól. Mi is adtunk kenőpénzt (korrupció) az igazgatóságnak Budapesten a MOL-nál, de az izraeli többet adott. Mivel 24 órán át üzemeltek ezek a kemencék, naponta három fővel, a hétvégén újabb három fővel, 54-szer hat családot kellett a kenyérkeresettől megfosztani máról holnapra. Kihevertük. Mire a német multik – élelmiszer bevásárlóközpontok: Lidl, Aldi, Spar, Penny meg a többiek – jöttek, 260 kemencénk volt szerte Magyarországban. Megint majdnem csődbe mentünk, mert a multik hozták a saját süteményüket. Ahogy a multik terjeszkedtek, mi úgy kezdtük összeszedni a kemencéinket, és gyűjtögettük Mezőberényben. Egy pár hónapig ették is a magyarok a multik sütijeit, de utána nem. A multik megkerestek bennünket. Azóta a Budapest környékén lévő multik hűtőházaiba is kell hordanunk hetente háromszor a mélyhűtött sütijeinket, ők meg terítik a saját üzleteikbe. Szinte mindenütt örömmel fogadták az élelmiszerboltok a sarkokba betelepített látványkemencéinket. Egy kivételével: Kunszentmártonba is telepítettünk, a szarvasi CBA-hoz tartozó élelmiszerboltba. A vezetőnő először nem akarta engedni, mert akkor nem tudja a más áruját eladni, amiben ő nagyon érdekelt volt. Na, hosszú vita után megengedte, hogy egy hónapig ott legyünk. Az első héten még rinyált, a második meg harmadik héten semmit nem szólt, a negyedik hét végén meg már nem akarta engedni, hogy elvigyük a kemencénket. De elvittük. Üzletasszony létére akkor jött rá, hogy először is, az illat becsalogatta a vevőket. Ha már ott vett süteményt, akkor a többi árut is nála vette meg, amire szüksége volt. Hát nem Bambi-díjra érett? A „Bambi” egy TV- és médiadíj, a Hubert Burda kiadó által évente odaítélt német kitüntetés. Az érdekessége az, hogy 1947. október 7-én a Németországot megszálló francia katonai csapatok elöljárója, Carl Opitz alapította Karlsruhéban, a későbbi Franz Burda papírgyárban. Akkor még nem volt neve, csak egy díj volt. Az első Bambi-díjat Marika Rökk magyar-osztrák-német színésznő, táncosnő, énekesnő (Kairó, 1913. november 3 – Baden, Alsó-Ausztria 2004. május 16) kapta 1948-ban, és az ő négyéves lánya, Gabriele Jacoby nevezte el, mikor az anyja hazavitte a díjat, a hasonnevű könyvcímről (Félix Salten: Bambi). Egy erdei történet az őzikével. 1949 óta Bambi-díj a neve. Marika Rökk – paprika a vérében – konkurencia volt hollywoodi filmszínészeknek. Cégünk nagy adományozó meg jótékonykodó is. Cégünk 1991-ben jött létre, a mi garázsunk adott helyet 1992-től a Német Finompékáru termelői üzemének. Ötven évvel a II. világháború befejezése után kikövezték a Tavasz utcát, betonutat kaptunk. De milyen áron? Húsz ház van a Tavasz utcában, húsz család lakja. Arra nem emlékszem, hogy mennyi összeget, de forintban is sokat kellett befizetnünk, hogy a lisztet, cukrot, meg minden megrendelt alapanyagot az udvarunkig szállítsák. 1/3-os többségnek, hét családnak kellett aláírni az utcánk lakóiból, hogy kövesutunk legyen. Igen ám, de voltak öregek, nyugdíjasok, gyerekeket egyedül nevelő nő, akik nem tudtak anyagilag hozzájárulni. Cégünk befizette a mi részünket, plusz hat család helyett a kötelező összeget. Cégünk vállalt anyagi gyámságot három elárvult kiskorúnak. Szüleik meghaltak, a nagyszülöknél nevelkedtek. Mindaddig tartott a segítségünk, amíg 18 éves nem lett a legkisebb gyerek. Arra nem emlékszem, miért mi lettünk a gondviselők, de arra igen, hogy kívánságaik is voltak a gyerekeknek. Anyagilag nagyon jól jártak velünk. Vettek új házat, új autót a nagyszülőkkel. Még azt is megjegyzem, hogy az apai nagyapának nagyon gyönyörű hangja van. Többször énekelt nekem a legszebb magyar operettekből, amikor egy munkahelyen dolgoztunk. A nevére nem emlékszem, én Elemérkének hívtam. Nürnbergi gulyás Leonille módra. A gulyáslevesnek meg marhapörköltnek olyan története van, hogy ezeket először egy marhákat legeltető, gulyára vigyázó ember főzte. Tüzet rakott a gulyáskunyhó előtt, ahol ősztől tavaszig tartózkodott, kis paprika-, paradicsom-, sárgarépa-, petrezselyem- meg dinnyeföldet is művelt. Tett a bográcsba egy kanál disznózsírt. A zsírban a kockára vágott, 0,70 kg vöröshagymát üvegesre párolta. A hagymának 1/3-nak kell lenni, mint amennyi a hús. Rá a 3x3 cm-es darabokra vágott, 2 kg marhahúst. Egy púpozott kanál őrölt pirospaprikát, meg sót ízlés szerint. Dobott bele 2 db paradicsomot, 2 db répát, 2 db petrezselymet meg 2 db csöves paprikát. Ha csípősen szerette, akkor az egyik erős volt. Kavargatta. Lassú tűzön, nem tábortűzön. Ha borjú volt (6-7 hónapos korig, amíg szopik, borjú), nem kell víz hozzá. Ha növendék (kétéves korig növendék), egy fél deci víz, ha kifejlett állat volt (kétéves kor után), 1 deciliter víz. A gulyás tudta, milyet vágott le, hány nyáron át járt az anyjával az az állat. Harminc perc után beletette az 1 kg, négy darabra vágott krumplit, annyi vizet öntött rá, hogy ellepje, megvárta, amíg főni kezd, 20 perc múlva beleszaggatta kézzel a csipetke tésztát. Az utolsó forrás idején apróra vágott petrezselyemzöldet tett még bele. Ez a gulyásleves. A marhapörkölt is ugyanígy készült, ahhoz nem tett tésztát csak krumplit, sárgarépát meg petrezselymet sem, és vizet is csak annyit öntött hozzá, amennyit én már feljebb vázoltam, így maradt sűrű szaftja a pörköltnek, amit illett fehér kenyérrel kitörölni a tényérból, ha egyedül evett, akkor a bográcsból. Ezt evett reggel, délben, este, amíg el nem fogyott, mert igyekeznie kellett az evéssel, nehogy a rekkenő melegben megromoljon. Én a mai napig így főzöm, természetesen a konyhánkban, zsír helyett napraforgóolajjal, csipetnyi köménymagot is adok hozzá, és a tészta- vagy krumpliköretet külön fazékban főzöm. A gulyáslevesbe a csipetke helyett galuskákat főzök külön. Erdei Miron. Az egyik taxis kollégám kíváncsi volt, hogyan főzöm én a gulyást meg a pörköltet. Ő Horvátországból jött, 18 éves volt, mikor kitelepültek, Erdei Mironnak hívják, egy diplomatagyerek. Apja nagykövet volt és magyar, anyja német. Nem sokat beszél magyarul. Elmondtam hát neki, én hogy csinálom, ő is elmondta. Már az elején tudtam, abból én nem fogok enni, mert sárgarépát meg zöldségeket is tett az általa gulyásnak nevezett ételbe. Mondtam neki, a répát tegye a hóember orrának, ne a pörköltbe. Amit Nürnbergben „gulyásnak” neveznek, az magyar embernek a pörkölt. Nürnberg történelmét azértismerem ilyen pontosan, mert nagyon szeretem Nürnberget, sok könyvet olvastam róla, elvégeztem egy idegenvezetői tanfolyamot. A pontos évszámokra egy-egy híres embernél emlékszem, vagy az idegenvezetői jegyzeteimből másoltam, de a hónapokat meg napokat az internetről néztem. Nemcsak idegeneket vezethetek, hanem hivatalos tolmácsnak is feleskettek. Az én Nürnbergem Bajorország északi részén, Közép-Frankföld fővárosa. Dimbes-dombos városka, 309 méterrel a tengerszint felett. Félmillió lakosa van, az ide tartozó falvakkal együtt 750 000. A központhoz tartozik Fürth, Erlangen, Stein, Zirndorf, Lauf, Schwabach 3,5 millió lakossal. Nürnbergnek 106 városrésze van, az ide tartozó falvakat is beleértve. Kb. ugyanennyi temploma is van. A város lakóinak egyharmada nem Nürnbergben született, nem is Németországban. A Pegnitz folyó szeli át a várost 14 km-en át, keletről nyugatra, Fürthnél folyik a Rednitz folyóba, onnan kezdve Regnitz a neve. Bamberg után torkollik a Maina folyóba. Nürnbergnél 15 híd íveli át a Pegnitz folyót. Az északi részt Sebaldus negyednek, a déli városrészt Lorenz negyednek nevezik. Mindkét férfi a város egy-egy védőszentje volt. Szent Sebald úgy rendelkezett, ha meghal, tegyék fel a lovaskocsijára, és ahol megáll a lova, ott temessék el. Ez a mai Sebaldus templom, ahol a síremléke van. A Lorenzkirche is meg a Sebalduskirche is evangélikus. Nürnberget a Salier nemesi család alapította. Voltak még a Merowinger, Karolinger, Ludolfinger, Welfen, Staufer, Wettin, Hohenzoller, Habsburg, Wittelsbacher és még több nemesi családok, akik a mai Németország területén éltek. A Salier név a Lex Salica „a nép törvényes jogai” névből lett frankosítva. III. Heinrich ennek a családnak a leszármazottja, a Szent-római birodalom királya és császára, uralkodásának idejére teszik Nürnberg írásos említését és alapítását. Burg – vár. Nürnberg ismertetőjele a vár, amely a császári várból meg várgrófok várából áll. 1050 óta vannak írásos feljegyzések Nürnbergröl. 2000-ben ünnepeltük Nürnberg 950 éves fennállását. Több épületből áll a vár. A császári palota a Sinnwell toronnyal, mélykúttal – 60 m –, dupla kápolnával. A várgrófok várához tartozik az öt sarkos torony. A Luginsland – lyuk – a várban egy épület. Ma szálloda. Beépítették a lyukat, hogy a szomszédok ne lássanak be a várba. A vár és várnegyed 12 méter magas várfallal és 20 méter széles várárokkal van körülvéve. A várfalakba 4 kövér torony van beépítve. Valamikor 130 kisebb-nagyobb őrtorony volt. A II. világháborúban sokat lebombáztak, és nem lettek újjáépítve. Burggarten. A várkertet „rózsakert” néven emlegetik a szerelmesek. Nem hatholdas rózsakert, de elég nagy. Tavasztól őszig nyitva van a kapuja, önöknek csak be kell sétálniuk, ráülhetnek a padokra, vagy a széles várfalra. Örüljenek, ha itt jártak, vagy itt voltak fiatalok, itt lettek szerelmesek. A rózsakertről mindig Babits Mihály jut eszembe. Van egy regénye, a „Hatholdas rózsakert”. A szegény jogásznak, Gruber Francinak kellene feleségül vennie a gazdag, de nagyon csúnya Irént, de nem lett happy end. Arra meg már nem emlékszem, mit csináltak ennyi rózsával. Hidak – Brücken. Nürnberget a Pegnitz nevű folyó szeli át. Keletről éri el a várost. Ha Regensburg felől lejönnek a hármas autópálya 87-es kijáróján (Nürnberg Zentrum, Schwaig, Röthenbach an der Pegnitz), és Erlenstegen felé mennek, akkor az első híd a Flußstraßén (Folyó utcán) a Ludwig Erhard Brücke. A Mögeldorfer Hauptstraßétól a Thumenberger Wegig. Utána a dr. Gustav Heinemann Brücke (Schwelm, 1899. július 23 – 1976. július 7, Essen). Németország harmadik államelnöke volt. A hasonnevű utcán íveli át a Pegnitzet. A Konrad Adenauer híd (Köln, 1876. január 5 – 1967. április 19, Rhöndorf) névadója Németország első kancellárja a II. világháború után. A Wöhrder Talübergang (wöhrdi völgyátjáró) és a Dürrenhofstr (Aszály utca) között íveli át a Pegnitzet. 1967 óta viseli ezt a nevet. Steubenbrücke. Egy íves híd a Laufertorgraben és a Marientorgraben között. Bernhard Solger építész (Rentweinsdorf, 1812 – Nürnberg, 1889) 1847-ben építette. Eredetileg két híd volt, és Theodor von Cramer-Klettről (őt még említem) és Christoph Wilhelm Heinrich Alphons von Seilerről (Nürnberg, 1822 – Nürnberg, 1904, ügyvéd és Nürnberg második polgármestere) akarták elnevezni, de ezt elvetették. Hivatalosan egy darabig Kasemattenbrückének nevezték. Friedrich Wilhelm Ludolf Gerhard Augustin von Steuben (Magdeburg, 1730. szeptember 17 – New York, 1794. november 28) német származású amerikai tábornokról kapta a nevét. Von Steuben szervezte meg 1775-ben a tizenhárom gyarmatból álló hadsereget az amerikai függetlenségi háború idején Nagy-Britannia ellen. Franz-Josef Strauß-híd (München, 1915. szeptember 6 – 1988. október 3, Regensburg). Névadója Németország honvédelmi minisztere, pénzügyminisztere, és Bajorország miniszterelnöke. Hohessteg, Magas hidacska. Korábban Fischersteg (Halász hidacska) volt a neve, ezt a fahidat a megáradt Pegnitz magával vitte. 1909-ben építették a Magas hidacskát, ami a belső, feltöltött szigetet köti össze az Andreij Sacharow térrel a Pegnitz felett. Andreij Dmitrijewitsch Sacharow szovjet atomfizikus volt. (Moszkva, 1921. május 21 – Moszkva, 1989. december 14) Az atombomba robbanóanyagát (Wasserstoffbomba) találta fel. Agnes Brücke. Agnes Freyről (Nürnberg, 1475 – Nürnberg 1539), Albrecht Dürer feleségéről nevezték el. A férje több portrét festett róla. Többek között az Anna mit Kopftuch címűt (Anna kendővel). 1462-ben építették a hidat, a belső, feltöltött szigetet köti össze a Lorenz városnegyeddel. 1894 óta nevezik Ágnes Brückének. Cinecittábrücke. 1996-ban építették. A Hintere Insel Schütt-től a Lorenzer negyedig ível át a Pegnitzen. Srég dróthíd. Az oldala tele volt aggatva szerelmesek lakatjaival, melyek már jelentős súlyt terheltek a hídra, így a város levágta ezeket a lakatokat. Az új moziról nevezték el, az új mozit meg a római filmstúdióról. Ez egy mozikomplexum. Egyidőben 4 646 fő nézheti a filmeket, 22 mozivásznon. A Multiplexkinóban 3 dimenzióban láthatják a filmeket, hét emeletnyi mélységben. Én nagyon imádom ezt a mozit, számtalanszor néztem meg a jobbnál jobb filmeket. Aki még nem látott ilyet, csak annyit róla, úgy képzeljék el: jobb oldalamon jön a ló, és elvágtat a fejem felett vagy balra. Ha az űrhajósok mandarint ettek, akkor az itt volt az orromnál. Nekem nagyon tetszik, ilyen Kerekiben nem volt! Heubrücke – Szénahíd. 1485-ben építették, a Bergauerplatzot köti össze a hátsó, feltöltött szigettel a Pegnitz felett a férfi bűnösök tornya és a Szent Szellem Kórház között. Spitalbrücke – Kórház-híd. 1485-ben építették. A Szénahíd folytatása, a hátsó, feltöltött Pegnitz-szigetet köti össze a Hans Sachs térrel a Szent Szellem Kórház előtt. Museumsbrücke – Múzeum híd. A XIII. században épült, Mezítlábas híd volt a neve. A Barfüßer nevet most egy étterem viseli, az egykori vámház alatti pincében. A XIX. századtól nevezik Múzeum-hídnak, egy „múzeum” nevű olvasókörről. Fleischbrücke – Húshíd. Itt voltak a vágóhidak. A híd Sebaldus városrész felőli oldalán található egy ökör szobra, ezzel a felirattal: „ez az ökör soha nem volt borjú”. A marhákat és ökröket Magyarországtól vette Nürnberg. Kelheimig tutajokkal, hajókkal hozták a húsnak valót, onnan meg hajtották Nürnbergig. Hosszú ideig szarv nélkül feküdt ott az ökör, míg egy magyar jótékonysági szervezet vezetője ezt meglátta, és ajándékozott négy ökörszarvat a városnak. Legyen két tartalék is. Zwischen den Fleischbänken Platz. A vágóhidak közötti tér. Amit nem ettek meg az állatokból a nürnbergiek, vagy nem tudták később felhasználni, azt a Pegnitzbe dobták a hídról 1562-ig. Utána mindent feldolgoztak. Schleifersteg – Szalaghidacska. A Trödelmarktinsel és a Zwischen den Fleischbänken Platz közötti híd. Csak gyalog lehet rajta átmenni. Eredetileg fahíd volt, 1956 óta vasbeton híd. Az egykori Schleifmühle-ről (Schleif család malmáról) kapta a nevét. Karlsbrücke. Az alsó Károly híd az északi híd. A Trödelmarktinselt (bolhapiac) köti össze a Sebaldus negyeddel. 1486-ban építették. Ez a homokkőhíd mindig így nézett ki, ahogy most. Korábban Säubrücke (Disznóhíd) volt a neve, mert a bolhapiac szigeten volt az állatvásár. Utána Derrersbrücke volt a neve, a Derrer von Unterbürg egy gazdag nürnbergi család volt. Feltételezem, hogy ők kezdeményezték a híd építését. A felső Károly-híd a déli, Lorenzer negyedet köti össze a Trödelmarktinsellel. VI. Károly (Bécs, 1685 – 1740, Bécs) német-római császárról, Habsburg, magyar, horvát, cseh királyról nevezték el, Mária Terézia apja. A mai hidat 1728-ban építették. Előtte fahíd volt. Henkersteg – Hóhérhidacska, a fahíd 1325-ben lett kész. A Trödelmarkt nyugati részéről a Lorenz negyedig íveli át a Pegnitzet. A Henkerturmtól (Hóhértorony) az Unschlitthaus-ig (Viaszház) 1595-ben elvitte a Pegnitz áradata. Nevét az ott lakó hóhérokról kapta, 1776 óta kőhíd. Az Unschlitthaus 1491-ben épült magtárnak. Homokkőből készült, gótikus stílusban. 1562 és 1835 között a földszintre beköltözött a Viaszhivatal. Minden nürnbergi mészárosnak kötelező volt leadni a hulladék zsírt. Ebből készítettek szappant, gyertyát, cipőkrémet. A disznók visításán kívül mindent felhasználtak. A Hallerbrücke 1564-ben épült, Margarethe Hallerról nevezték el. Ő létesítette az első parkot a városfalon kívül. Maxbrücke – Maxhíd. Jakob Grimm építette 1457-ben, akkor a Kőhíd nevet kapta. Később, 1810-ben nevezték el I. Maximilian Joseph bajor királyról. Hogy az ellenség a folyón ne tudjon bejönni, a Pegnitz közepére építettek egy hídlábat. Kettensteg. Lánchidacska. Európa legöregebb lánchídja. Conrad Georg Kuppler építette 1824-ben. Függőhíd volt és kilengett. Hogy ha megárad a Pegnitz, akkor is át lehessen rajta kelni, 33 méternél a közepén tettek egy hídlábat. Theodor Heuss Brücke. Névadója Németország első államelnöke. (Brackenheim, 1884 – Stuttgart, 1963) A Nordwest Ringtöl a Maximillian Straßéig fut. A városfalakon belül három helyen válik ketté a Pegnitz, és alkot szigeteket. Ezek: 1. Hintere Insel Schütt – Hátsó feltöltött sziget. Vordere Insel Schütt – Elülső feltöltött sziget. 2. Liebesinsel – Szerelmesek szigete. 3. Haller Insel – Haller-sziget. Rablólovag Eppelein. Appolonius von Gailingen 1320-ban született Röllinghausen várában, és 1381-ben halt meg Neumarkt in der Oberpfalzban. Rablólovag volt, egy Rózsa Sándor fajta. Ez a frank rablólovag rettegésben tartotta a Nürnberg környéki kereskedőket. Virágzott a kereskedelem meg az ipar. Mivel Eppelein vára háborúskodások áldozata lett, így bosszúból rabolt. A nürnbergi grófokat meg nemeseket tette felelőssé, hogy elpusztították a várát. A nürnbergiek elfogták és bezárták a várbörtönbe. Kivégzése előtt az volt a kívánsága, hogy még egyszer ugrathasson a lovával. A legenda szerint a várból átugratott az árkon – 20 méter – keresztül a külső várfalhoz és ellovagolt, nem végezték ki. Ma a várfalba vésett pár lópatkó emlékeztet a rablólovag Eppeleinra. Nürnberger Trichter – Nürnbergi tölcsér „Fehlt dir’s an Weisheit in manchen Dingen. Lass dir von Nürnberg den Trichter bringen.” Hiányzik neked valami a bölcsesség dolgában? Hozass tölcsért Nürnbergből. A legenda szerint, ha egy gyerek nem elég okos, a bölcsesség és tudás hiányzik a fejéből, akkor a nürnbergi tölcsérrel ezt be lehet pótolni. Úgy kell elképzelni, hogy a diák tudása befolyásolható minden erőfeszítés nélkül, mert csak egy nürnbergi tölcsérrel a fejébe kell önteni a tudást, és máris okosabbá válik a tanáránál. A nevetésre kényszerítő sorok Georg Philipp Harsdörffer (Nürnberg, 1607–1658) nürnbergi költő tollából – „Poétise tölcsér” – kaptak szárnyra. Szerinte a német versek és rímek hat órán keresztül a fejbe önthetők. Ebből vált szólássá a „Nürnbergi tölcsér” Nürnbergben és az ide tartozó falvakban 122 templom van. Én a keresztény vallás templomaira gondolok itt. Vannak zsinagógák meg mecsetek is. Megtalálják a hinduk meg a buddhisták is a maguk összejöveteli helyüket. A hinduizmus a harmadik legnagyobb vallás a világon. A buddhizmus a negyedik legnagyobb vallás a világon. A Sankt Sebaldus Kirche – Szent Sebaldus templom – egy evangélikus templom a régi polgármesteri hivatal épületével szemben. 1230-ban épült fel, nevét Nürnberg védőszentjéről, Szent Sebaldról kapta, akinek az volt a kívánsága, ha meghal, tegyék rá a szekerére, és ahol a lova megáll vele, ott temessék el. Ez a templom helyén történt. Péter Vischer nürnbergi ércöntő mester készítette a síremlékét. A templomban megtekinthető. A Sankt Lorenz Kirche – Szent Lőrinc templom – egy gótikus stílusú evangélikus templom, a Hauptbahnhoftól a König Strassén a Hauptmarkt felé haladva, a Lorenzer Platzon található. 1250-ben lett épült fel, gótikus építészeti stílusban. Nevét Szent Laurentiusról kapta, aki ugyancsak egy védőszentje volt a városnak. Az Engelsgrusst (Angyali üdvözlet) Veit Stoss szobrász készítette, a templom nevezetessége. Frauenkirche – Miasszonyunk temploma. A Miasszonyunk temploma egy katolikus templom, helyén egy zsidó zsinagóga állt. 1349-ben pestisjárvány dúlt Nürnbergben. A zsidókra fogták, hogy megmérgezték a vizet a kutakban, ez terjesztette el a járványt, meg állítólag uralták a város fő piacát. IV. Károly német-római császár lebonttatta a zsinagógájukat (progrom), és a Miasszonyunk templomát építtette a helyére. Erre a zsidók átköltöztek Fürthbe. Ott éltek 1938-ig. A Miasszonyunk templomon láthatnak egy órajátékot, Männleinlaufen-nek nevezik. Minden délben 12 órakor kijön a hét választófejedelem, és hódolnak az ülő IV. Károly császár előtt. Ennek az órának az elődjét Wenzel nevű fia negyedik születésnapjára készíttette a császár. A Männleinlaufen pedig az aranybulla – császári alaptörvények – emlékét idézik. Az Aranybullák első huszonhárom része először Nürnbergben, a főpiacon lett kihirdetve 1356 január 10-én, és mint Nürnbergi törvények ismert. A mai órajátékot 1509-ben készítették Jörg Heuss lakatosmester és Sebastian Lindenast rézműves mester. A II. világháború alatt a belváros alatt található pincékben őrizték meg. Sörpincék, bunkerok. Az egész belváros alatt huszonnégy méter mélyen és három szinten pincék vannak. Ha valaki sört akart főzni Nürnbergben, akkor a háza alatt kellett, hogy pincéje is legyen, lejárattal meg szellőzővel. A leghíresebb sörgyártó családok a Tucher és a Lederer voltak. Ezek a pincék 5–6 fokon tartották a sör hőmérsékletét. Annyira sokan építettek pincét, hogy a végén összeért, és három szint lett belőle. A pincék fala és a talaj Nürnberg alatt homokkőböl van. Ha egy éles szerszámmal megkaparjuk a pincék falát, morzsolódik a homok. Hihetetlen, hogy mégis mennyi épületet tartanak ezek a pincék, és évszázadok alatt sem omlottak be. A II. világháború alatt bunkernak használták a nürnbergiek. Ennivalót vittek le, víz meg csorgott a falból. Lejárata az Albrecht Dürer-szobor mögött van, de a Bergstraßén is fel lehet jönni, meg az Obere Schmiedgasse 52-ben is. Nürnberg leghíresebb fia Albrecht Dürer festő, grafikus, rézkarckészítő, fafaragó (Nürnberg, 1471. május 21 – Nürnberg, 1528. április 6). Legkiemelkedőbb tagja a reneszánsz időszaknak. Híres festménye „A mezei nyúl”, „Mária a körtedarabbal”. Saját magáról is készített több portrét élete során. Szüleit is lefestette. Festményei a világ több múzeumában megtekinthetők. Albrecht Dürer háza a vár lábánál, az Albrecht Dürer Straße 25. szám alatt található, ma múzeum. Szobra az Albrecht Dürer-téren látható. A legenda szerint azért van a baloldalán a vállánál a kabátja elszakadva, mert a felesége, Agnes Dürer slampos volt, és nem varrta meg. Vannak róla elnevezett éttermek, s a repülőteret se hagyjam ki: 2014. december 5. óta Albrecht Dürer Airport a nürnbergi repülőtér neve. A nürnbergi mesterdalnokok – Die Meistersinger von Nürnberg. A Meistersingerhalle színház Nürnbergben. A nürnbergi mesterdalnokok Richard Wagner operájának a címe. A történet helye Nürnberg. Azért mesterdalnokok, mert mesterek énekelnek az évente megrendezett Johannis-éjszakán (próféta a bibliából) június 23-ról 24-re virradó éjszaka. Nyári napforduló, az éjszaka ugyanolyan hosszú, mint a nappal. Többek között Hans Sachs író, Veit Pogner aranyműves, Fritz Kothner pékmester, Balthasar Zorn cinöntő, August Moser szabómester. Hermann Ortel szappankészítő, Hans Foltz rézműves, Sixtus Beckmesser városírnok, David egy tanonc, Walther von Stolzing fiatal frank lovag, utolsó sarja egy elszegényedett nemesi családnak. Mivel csak mesterek vehetnek részt, előző este egy próbaéneklésen vesz részt Hans Sachsnál. Veit Pognernak van egy Éva nevű, eladósorba kerülő lánya, és ő annak adja a lányát, aki azon az éjszakán a legszebben énekel. Sixtus azt hiszi, hogy ő lesz a legjobb, egyszer csak megjelenik Walther, aki legyőzi, és elnyeri Éva kezét. Hans Sachs, cipész, költő, drámaíró, énekes (Nürnberg, 1494 – Nürnberg, 1576) A Hans Sachs-kút a Weißer Turmnál, a fehér toronynál található. Ehekarussel-nek – házassági hintának – is nevezik. Hans Sachs: Das bittersüße eh’lich’Leben (A keserű édes házasélet) című verse alapján Jürgen Weber szobrász készítette 1984-ben. A szökőkút közepén található a földalatti U1 szellőzője. Mivel ez a szellőző nem szépen nézett ki, Otto Peter Görl, egy nürnbergi építész ötlete volt, hogy egy szökőkúttal kellene körbeépíteni. A Szép kút, Schönen Brunnen. A Szép kút a polgármesteri hivatal előtt, a főpiac északnyugati sarkában áll, 1385-1396-ig készítették, Heinrich Beheim, Georg és Fritz Rupprecht testvérek meg Sebald Schonhofer. Egy sárgaréz karikát lehet megforgatni a kerítésén, és közben gondolni kell valamire, ami teljesülni szokott. Én azt kívántam magamnak – amit már úgyis reméltem –, hogy minél hamarabb német állampolgár legyek. Be is teljesült. A legenda szerint egy inas szerette a kovácsmester lányát, de nem jöhetett létre a frigy, ezért egy olyan karikát készített, amelyiken nem látszik, hol lett összeforrasztva. „Én ilyet tudok” –mondta, és elment Nürnbergből. A Heilig Geist Spital. 1341-ben építették Konrad Groß – egyike a leggazdagabb nürnbergi polgároknak – kezdeményezésére. Itt őrizték a császári koronázási ékszereket majdnem 500 éven át. Kórház volt, ma öregek otthona és étterem. A Pegnitz egyik szigetét íveli át, alatta folyik a folyó. Az utolsó német császár – II. Wilhelm – koronáját Hugo Schaper udvari ékszerész készítette. 21 cm átmérőjű és 20 cm magas. Jelenleg a Hohenzollern várban, Bisingenben, Baden-Württembergben őrzik. Egyetlen császár sem viselte a fején a koronázás idején, csak reprezentáltak vele. Stadtpark – városi park szökőkúttal. 1349-ben létesítették, 19 hektár fákkal és bokrokkal. A park közepén van egy mesterséges tó, a tóban a Neptunbrunnen. (Neptun kút) Neptun a tengerek istene, az antik Görögország legfontosabb Istene. A nagy hatalom és erő megszemélyesítője. A Neptun kúton középen lovagol egy vizet kilövellő lovon, nagyobb, mint életnagyságban, a tengerben, körülötte köves tengerpart. A szökőkút további szobrai egy nő, sárkányok, halak, meztelen puttók. A szökőkút másik oldala ugyanezeknek a figuráknak a tükörképe. Ennek a szökőkútnak az a jelentősége, hogy az eredeti kutat a Fortuna del Nettuno római kút mintájára, 1660-ban készítette Georg Schweigger szobrász, Christoph Ritter aranyműves, Jeremiás Eißler tervező és Johann Wolrab építész. Wolfgang Hieronymus Herold ércöntő 1668-ban öntötte, 9 méter magas barokk kút volt. 1797-ben a város eladta 66 ezer guldenért Szentpétervár alapítására I. Pál cárnak. Mai napig a Peterhofban működik. 1650-ben, két évvel a harmincéves háború befejezése után és a nürnbergi béketárgyalások emlékére, az újjáépítésben reménykedve Nürnberg város vezetői gondolták, hogy a központban kellene egy kutat építeni. A kút figuráinak létrehozásához az ágyúkat kellett beolvasztani. A Hauptmarkton kellett volna felállitani az elkészült kutat. Igen ám, csak a városnak nem volt annyi pénze, hogy a vízvezetéket megépítsék. A harmincéves háború után üres volt a városi kassza. Így, szárazon, becsomagolva a Peunthof épületben helyezték el. 1797-ben eladták az orosz cárnak, ahol több figurát öntöttek hozzá, még pompásabbá téve. Mai napig látható Szentpéterváron. 1895-ben a német császári külügyminisztérium vissza akarta vásárolni a III. Alexander cártól. Vissza nem adta a cár, de azt megengedte, hogy Georg Ritter von Schuh, Nürnberg főpolgármestere indíttatására egy másolatot készítsenek róla. 1901-ben Ludwig Gerngros, egy gazdag nürnbergi polgár és több nürnbergi komlókereskedő átvállalták a kútmásolat elkészítésének költségeit. Friedrich Wanderer művészettörténész, Adalbert Heinrich Karl Ludwig Ernst von Rößler festő, és Johann Adam Delsenbach rézműves készítették el az új szökőkutat. 1902. október 22-én fel is állították a Miasszonyunk temploma előtt, délre a Szép kúttól a főpiacon. Ezt a gyönyörű, kézművesmesterek által készített kutat csodálhatták az emberek 1934-ig. Julius Streicher, egy nürnbergi náci eltávolíttatta a kutat azzal az indoklással, hogy akadályozza a birodalmi pártnapokat, meg Gerngros zsidó volt. 1937-ben áthelyezték a főpiacról, s a mai Willy Brandt Platzon állították fel. 1942 és 1945 között csoda történt. Az eredeti kút Szentpétervárról mint háborús zsákmány visszatért Nürnbergbe. A Paniersbunkerban őrizék, majd a háború után visszaadták a Szovjetuniónak. Én nem adtam volna vissza, mert a szovjetek is sokat raboltak a háború alatt nemcsak Németország szerte, hanem ahová betették a lábukat Európában. A mai szökőkút 1962 óta díszíti a városi parkot. Nürnbergnek volt számtalan hóhéra is. Azért említésre méltó közülük egy – Franz Schmidt –, mert miután nem hóhéroskodott, nem végezte ki az embereket, orvosnak tanult, és élete végéig praktizált. Az érzékeny lelkű olvasóknak nem kellemes olvasmány a reggelizőasztalnál Nürnberg középkori krimitörténelme. Ezért nem is írom le, miként fosztották meg az életüktől a kellemetlen nürnbergieket. Örüljünk, hogy olyan korban élünk, amikor a hóhér tornya meg lakása felé vezető sétánkat egy libabőrrel megússzuk, ha az idegenvezető erről mesél. Mielőtt meglátogatnák ezt a helyet, tudniuk kell hogy IV. Károly német-római császár 1371. március 25-én adta a polgármesternek és a polgároknak azt a jogot, hogy aki káros a város számára, el kell tenni láb alól. A hóhér úgy végezzen velük, ahogy akar, természetesen csak akkor, ha a bíróság halálra ítélte őket. A kivégzéseket mindenki láthatta. Franz Schmidt olyan tökéletesen csinálta, hogy a kivégzetteket bevitte az Oberen Wörthstraße 10-be, ott tanulmányozta őket, majd csodadoktor praxist nyitott. Hóhérból orvos. Hát igen, kedves olvasóim, Nürnbergben semmi sem lehetetlen. Az utolsó német hóhér Johann Reichhart (1893–1972) volt. Fejezett le, végzett ki embereket a Weimari Köztársaságban, a náci diktatúra alatt (a Scholl testvéreket), és még az amerikai katonai kormányzat alatt is – összesen 3 165 embert végzett ki. „Nálam egy kivégzett sem szenvedett a guillotine által” – mondta. (Egy francia orvos, Joseph-Ignace Guillotin találta fel a francia forradalom idején ezt a kivégzőeszközt.) Az utolsó nürnbergi hóhérról a „Nürnbergi 10 kivégzése” fejezetben olvashatnak. Nürnberg város fala – Stadtmauer. Nürnberg belvárosa – a vár, a régi városrész, sétálóutcák – egy fallal van körülvéve. A fal hosszú története alatt egyszer lett csak katonai eszközökkel – de békésen – bevéve, 1945-ben, az amerikaiak által. Hogy ez előtte soha, még a középkorban sem történt meg, az erős, vastag erődítménynek köszönhető. Az első fal a XI. században épült, és vette körbe a várat, meg a mai belvárost. Ekkor épültek a tornyok, 130 volt belőlük. Laufer Schlagturm – Laufi ütőtorony. Lauf an der Pegnitz egy város Nürnbergtől keletre. Egy toronyórát szereltek fel, és óránként ütött. Innen az elnevezés. Van még Weiße Turm – fehértorony, Henkerturm – hóhértorony, Männerschuldturm – férfi bűnösök tornya, Dicke Turm – kövér torony, ebből van négy. Wasserturm – víztorony. A II. világháború után 71 torony maradt, nem épen, sokat kellett restaurálni. A tornyok többségét meg is nézhetik belülről a turisták. Többet birtokukba vettek a város különböző szervezetei, egyesületei. Több torony börtönként is szolgált. A városfal tornyai 1540 óta színekkel vannak megjelölve. A várnál kezdődik a fekete, az Insel Schütt-ig. Utána kék színű a főpályaudvar előtt. A széplányoknál piros. Onnan a várig zöld. Van egy külső várfal, 5 km hosszú, 12 méter magas. A várárok 20 méter széles, és a várfal árnyékában meg amellett található, nem tágít mellőle. Amit én „a fal”-ként említettem, az a külső várfallal párhuzamosan a Frauentormauer utca egyik oldalát teszi ki, és házsor. 10-102 számozva, a piroslámpás „Rotlicht” miliő. A „szép lányok” éjjel-nappal az ablakban ülnek, egy melltartóban meg bugyiban. Bámészkodó, a falnak támaszkodó férfiak vagy továbbsétálók meresztik a szemüket. Van, aki bemegy, marad, vagy mindjárt kijön. Bárki arra sétálhat, vagy taxiból nézheti meg. Többször viszek oda férfiakat. Közben látom, hogy sokan állnak a falnak dőlve, sóvárognak nyitott szájjal. Szerintem ezek a férfiak csak akkor láthattak női hátsót, amikor megszülettek, de arra meg nem emlékezhetnek. Itt pedig csador meg fátyol nélkül ott állnak vagy ülnek előttük a gyönyörű nők. Amit ezek a bámészkodó férfiak a szülőhazájukban nem tapasztaltak meg – gondolok itt a migránsokra –, Nürnbergben tálalva van nekik. Ne mulasszák el megnézni, kedves olvasóim, ha egyszer Nürnbergbe érkeznek. Régebben ha nők arra sétáltak, akkor a szép lányok lelocsolták őket vízzel, akármilyen évszak is volt. Stadttor – Városkapuk. A városfalon belülre tizenhárom kapun lehet autóval vagy járművel behajtani. Maxtor, Laufertor Wöhrdertor, Katharinentor, Marientor, Königstor, Sterntor, Färbertor, Ludwigstor, Fürthertor, Westtor, Hallertor, Neutor. Gyalog vagy kerékpárral további hét kapun lehet besétálni. Kezdem a várnál. Tiergärtnertor, Vestnertor, vagy vártor. Egyetlen kapu volt, ahol a várba be lehetett jutni. Itt még van egy alagút is. Jobbról van a vámház, később boszorkányok háza. Ma Hexahäusla – Boszorkányházacska Étterem. Hübnerstor, Frauentor, Karthäusertor, Jakobstor, Spittlertor. Die Sonne lacht, die Jacke bleibt im Schrank – a Nap nevet, a kabát a szekrényben marad – mondják a frankok a Volksfest meg a sörkertek megnyitására gondolva. Nürnberg nagyon gazdag fesztiválokban, ünnepekben, városrész-búcsúkban, városrész- és utcai ünnepekben. Volksfest – népünnepély (olyasmi, mint Münchenben az Oktoberfest), van tavaszi Frühlings-Volksfest (a húsvét előtti szombaton kezdődik és két hétig tart), és őszi Herbst Volksfest (augusztus utolsó péntekjén kezdődik, és ugyancsak 2 hétig tart) A Blaue Nacht – a kék éjszakán kék színű égőkre cserélik a belváros lámpáinak a világítását. Sörfesztivál – Fränkisches Bierfest, Fränkisches Weinfest – Frank borfesztivál, Középkori Várárokfesztivál – Mittelalterliches Burggrabenfest. Rock im Park – a „Rock a parkban” ünnepekre különböző együttesek jönnek koncertezni. Bardentreffen – középkori énekek meg zenék találkozója. Pegnitz hídfesztivál. Altsadtfest – Óvárosi fesztivál. 1970 óta rendezik meg szeptemberben a nürnbergiek a két hétig tartó óvárosi ünnepeket. A Pegnitz folyó hátsó meg elülső feltöltött szigetein és a Hans Sachs Platzon favázas házikókban kóstolhatják meg a frankok ételeit, nürnbergi meg frank sörökkel. Egy söröshordó csapra verésével a főpolgármester nyitja meg. Fischer stecken – Halászbotozás. Az Óvárosi fesztivál idején játszódik le a Pegnitz folyón. Csónakokban állva közlekednek egymással szemben a halászok, és hosszú rúddal próbálják a másikat belelökni a vízbe. Aki utoljára marad a csónakban, nem esett a Pegnitzbe, az a győztes. Ez délutáni program a nézőknek. Chriskindlesmarkt – Karácsonyi vásár, a főpiacon és környékén. Az Advent előtti első pénteken kezdődik, és december 24-ig tart. 1610 óta fehér-piros vászonnal befedett fabódékban árulnak karácsonyi díszeket meg különböző ajándékokat, melyek a karácsonyhoz fűződnek. A II. világháború ideje alatt – 1948-ig – szünetelt, tekintettel a régi tradíciójára, hogy Nürnberget, a Német Birodalom ékszerdobozát reklámozásra használták fel. November utolsó péntek estéjén 17.30 órakor megjelenik a Miasszonyunk templom erkélyén a Jézuska – a Christkind. Friedrich Bröger fogalmazott meg egy versikét, amit a Jézuska megtanul, és a Miasszonyunk templomának az erkélyén mondja el a megnyitón „Ti, urak és asszonyok, akik egykor gyerekek voltatok, Legyetek ma ismét, Örüljetek a magatok módján. A Jézuska meghív benneteket az ő vásárára. És aki ide jön, legyen üdvözölve. Ezzel a versikével nyitja meg a karácsonyi vásárt. A Jézuskát kétévente választják, két évre. Nürnbergben kellett, hogy szülessen, 16–19 év körüli leányka, és nem szabad hogy szédüljön, ha a magasból lenéz az embertömegre. Nem feltétlenül német állampolgár. Max Morlock Stadion. Maximilian Morlock csatár volt az 1 FC Nürnberg futballcsapatában. Nürnbergben született, itt is halt meg. (1925. május 11 – 1994. szeptember 10). 1945 és 1963 között 451 meccsen játszott, és 286 gólt rúgott. Az 1954-es Labdarúgó-világbajnokságon is játszott Puskásék ellen Bernben. Martin Behaim (Nürnberg, 1459. október 6 – Lisszabon, 1507. július 29) készítette az első földgömböt. Nürnbergben méteráru-kereskedő volt, majd tengerész. Szobra a Theresienplatzon látható, jobb kezét egy glóbuszon tartja. Peter Henlein, lakatosmester (Nürnberg, 1479 – Nürnberg, 1542) az első zsebóra, a „nürnbergi tojás” megalkotója. Ovális alakja miatt nevezik tojásnak. A Schedel féle térkép. (Die Schedelsche Weltchronik.) Hartmann Schedel alkotta meg 1493-ban. Európa, Ázsia és Afrika található rajta. Igaz, hogy Amerikát 1492-ben fedezték fel, de kinézetéről nem volt ismerhető ábrázolás. Így csak a három földrész látható a térképen. Nürnberg felett volt sötét, felhős is az ég. Elkerülhetetlen nem írni róla. Tizenkét évig tartott a náci uralom. 1945. január 2-án éjjel hullott a legtöbb bomba Nürnbergre. A házak 90%-ban elpusztultak, a lakosság felére csökkent az értelmetlen bombázások után. Többször vittem a taximban egy hölgyet a Breitegasséból, aki mindezt átélte gyerekként a bunkerban. Mivel vevő voltam a történetre, sokat elmondott nekem ingyen. Családja szerencsés volt, mert az ő házuk épen maradt, a mai napig ott lakik. Hitler azért tartotta itt a Zeppelin pártjának a kongresszusát, meg építtetett több épületet is, mert Nürnberget találta a legnémetebb városnak. Zeppelinmező nevét 1909. augusztus 28 után kapta, ezen a napon landolt Ferdinand von Zeppelin gróf a léghajójával Nürnbergben. Hitler Zeppelinpártnak nevezte a nácik pártját, 1935. szeptember 15-én itt hirdette ki először Hermann Göring a nürnbergi faji törvényeket. A Zeppelin Tribünt Albert Speer építette. A magaslaton álltak a náci nagyok, előttük meg a katonák sorakoztak. Belül a tribünben tartotta az NSDAP a pártnapokat. A barna szellem kőből épült relikviái. A Großestraßén – Nagy utcán – buzdított Hitler, itt masíroztak az SS-katonák. Ha egy náci időkről szóló filmet néznek meg, és hallják a katonák csizmakopogását, akkor abban biztosak lehetnek, hogy a film Nürnbergben készült. Helene Bertha Amalie „Leni” Riefenstahl (1902–2003) német filmrendező, színésznő, forgatókönyvíró, filmvágó, filmgyártó és fotós volt, aki megörökítette ezeket a csizmakopogásokat. Három filmjében láthatnak propagandát a náci időkből: A hit győzelme (Der Sieg des Glaubens), Az akarat diadala (Triumph des Willens), A szabadság napja – a mi hadseregünk (Tag der Freiheit – Unsere Wehrmacht) Colosseum. A nácik legnagyobb, de befejezetlen építménye Németországban. A kongresszusi palotában került volna sor a Zeppelin párt tagjainak összejövetelére és a vezetők szónoklatára (Reichsparteitage). 50 000 ember foglalhatott volna helyet benne. Patkó alakú, kívül 275 méter hosszú, 265 méter széles, 60 méter magas. Belül 260x180 méter a mérete. A falak 5-5 méter vastagok. Van külső-belső kerengő, mint a kolostorokban. Ludwig Ruff (1878–1934) és fia, Franz Ruff (1905–1979) tervezték, és Albert Speer vezetésével kezdték el építeni 1935-től. A „Kaputt” – a vég – beleszólt, így az üvegtető nem készült el. 2001-től múzeum. Dokumentationszentrum Reichsparteitagsgelände. A Nürnbergi Symphoniker otthona. A patkón belül szerenádokat szoktak tartani. A nürnbergi Colosseum mintájaként a római Colosseum volt a mérvadó, melyet Vespasianus császár Kr.u. 72–80-ig készíttetett. A nürnbergi Colosseum más rendeltetésre épült, mint a római. A római Colosseum szörnyű és brutális rendezvények helyszíneként a császár és családtagjai, valamint az ingyenes részvétel folytán a szabad római polgárok szórakozását szolgálta. Märzfeld. Láger volt, foglyoknak. Miután vége lett a háborúnak, először az élő polgárokra gondoltak. Élelembeszerzés, lakhatóság, víz, villanyellátás. Valamikor az ősz vége felé Nürnberg főpolgármestere, Hans Ziegler (1877–1957) utasította a lakosságot, hogy az ott elhantolt foglyokat emberhez méltóan temessék el. Előttem van a kép, ahogyan nercbundás nürnbergi úrinők teszik hirtelen eszkábált fateknőkbe, amelyek koporsóul szolgáltak, ezeket a halottakat, és húzzák az orrukat a bűztől. Én is húznám. Nürnberget 1945. április 20-án érték el az amerikai katonai csapatok. A győztes hatalmak katonái 1 300 bombatölcsért találtak. Lassan kezdődött meg a végeláthatatlan munka, a romok eltakarítása. A város katonai vezetést kapott, 131 kérdést adtak minden 18 év feletti nürnberginek. Hiba nélkül és az igazságnak megfelelően kellett kitölteni, milyen beosztása volt a tizenkét év alatt, mivel teltek el ezek az évek. Bűnösnek vagy ártatlannak érzik magukat? Az amerikaiak nem csak a rágógumit hozták el a németeknek. Nagyon szerettek szórakozni, táncolni tudtak is. Sorra nyitották a diszkókat. Nem volt faji megkülönböztetés a katonák között, de valamiért itt, Nürnbergben a Luitpold Straße 8. szám alatt működött egy Marilyn nevű, csak feketéknek fenntartott diszkó. Lóránt keresztfiam lehetett olyan 10 éves 1989-ben, amikor Ádámmal úgy tudtak bemenni ebbe a diszkóba, hogy annak vezetője magyar volt, és fehér. A városban ismerték meg ezt a fiatalembert egy autó vásárlása közben. Meghívta őket a diszkóba. A kidobók kigyúrt, sportos, nagy testű feketék voltak, akik előtt csak ennek a magyar fiatalembernek a nevét kellett említeni, Ádám és Lóránt máris mehettek be a szórakozóhelyre. Elkezdődött a zene, Lóránt kiperdült egyedül a terem közepébe, és elkezdett táncolni. Tudják, a farmer kertésznadrág egyik pántja nem a vállán volt, hanem lelógott a hóna alá. Adidas cipőben elkezdte azt a táncot, amik az amcsik nagyon jól tudnak. Mindenki neki tapsolt, egy fekete száj sem maradt becsukva, kiragyogott a fehér foguk, nevettek, amíg a „boy” táncolt. 1995-ben elköltöztek az amcsik Nürnbergből, de szórakozni 100 km-es körzetből még mindig idejárnak. Bejönnek vonattal, reggel meg taxival vissza a laktanyákba (barack-nak hívják ők). Egyszer vittem négy fehér katonát Grafenwöhrbe, a repülőtámaszpontra. Nem volt eurójuk, dollár (daler) sem. A kapunál több fekete katona állt őrt. Utasaim lefestették, hogy nem maradt pénzük, de én nem hajthatok be a laktanyába. Erre az egyik fekete őr seperc alatt kivett a zsebéből 150 eurót és ideadta nekem. Thank you very much. Goodbye, és vettem az irányt Nürnberg felé. Itt voltak a nürnbergi perek. Hitler legnémetebb városában ítélkeztek a nácik felett, mivel a bírósági épület kevésbé volt lebombázva, rövid renoválás után kezdték meg az első pert. Kevesen tudják, mi alapján fogták perbe a nürnbergi huszonhármat. Én ezt is megtudtam. Többször ellátogattam a 600-as terembe. Valószínűleg én voltam az első mezőberényi – Kátay Géza üzlettársammal meg Gottschick Julcsi unokahúgommal – 1995-ben, aki először láthatta. Az úgynevezett Hoßbach-jegyzetek és a nácik által vezetett naplók képezték a perbe fogás alapját. Friedrich Wilhelm Ludwig Hoßbach (Unna, 1894 – Göttingen 1980) ezredes, 1937. november 5-én részt vett több náci vezérrel együtt Berlinben azon a megbeszélésen, melyen Hitler és báró Konstantin von Neurath külügyminiszter több órás monológban mondták el, hogyan képzelik a II. világháborút. Aznap csak vázlatosan írta fel magának Hoßbach, majd öt nap múlva részletesen leírta az elhangzottakat. A Hoßbach-jegyzetek egy központi forrás a II. világháború előtörténetének, és vádemelési alapul szolgált a nürnbergi perben, mint bizonyíték arra, hogy a perbe fogott háborús főbűnösök egy támadó háborút kezdtek. Tervezték, előkészítették, bevezették, véghezvitték, miközben az európai zsidóságot akarták kiirtani, ami részben sikerült is nekik. Továbbá a civil lakosság, a hadifoglyok tömeges lemészárlása, és a világbéke megszakítása miatt kerültek a vádlottak padjára. A nürnbergi perek átfogják a Német Birodalom nácizmus idejére eső háborús főbűnöseinek perét, és további 12 pert a nemzetközi katonai bíróság előtt. Ezek a II. világháború befejezése után 1945. november 20 és 1949. április 14 között zajlottak le a Nürnbergi Bírósági Palotában. 1943 októberében Moszkvában egyeztek meg a három nagyhatalom képviselői, Hull, Eden és Molotov külügyminiszterek, hogy összefognak a náci Németország ellen. Ezt követte 1944. június 6-án a normandiai partraszállás. 1945. augusztus 8-án Londonban írták alá a négyhatalmi megegyezést. Németországot négy megszállási zónára osztották: angol, francia, amerikai és orosz zónákra. Az utóbbiak különváltak, nem akartak a másik hárommal együtt dolgozni. A 24 háborús főbűnösből tizenkettőt ítéltek halálra. Nyolcan kaptak több éves vagy életfogytiglani ítéletet. Hármat szabadlábra helyeztek. Robert Ley 1945. október 25-én öngyilkos lett a luxemburgi fogságban. Gustav Krupp von Bohlen und Halbachot egészségi állapotára való tekintettel felmentették. Így maradt a „nürnbergi huszonkettő” Hermann Göring a borotvakrémes dobozában tartogatott ciánt, azt vette be a kötél általi halál éjszakáján. Rudolf Heß-re négy nemzet (amerikai, angol, francia és német) börtönőrei vigyáztak egyedüli személyként a Berlin Spandau börtönben. 1987 augusztusában végzett magával. Martin Bormannt (Halberstadt, 1900) távollétében kötél általi halálra ítélték. Az utolsó nürnbergi hóhér egy Szicíliából Amerikába vándorolt olasz család huszonegyedik, legkisebb gyereke volt, Joseph Maltának hívták. 1918-ban született egy Boston melletti kisvárosban (Revere, 1918 – Revere 1999). Parkettásként dolgozott, majd a II. világháború ideje alatt a katonai rendőrségnél teljesített szolgálatot. Mikor a nürnbergi perekhez hóhért kerestek, ő jelentkezett. 28 éves volt 1946-ban. Így mesélte el a náci nagyok kivégzését… – Ezt a munkát feltétlenül el akartam vállalni. Miután saját szememmel láttam Németországban az éhező gyerekeket és nőket, az elpusztított városokat, leegyszerűsödött számomra, hogy mit kell tennem. Utoljára én akartam a szemükbe nézni. Alig vártam, hogy mondhassam az elsőnek, Ulrich Friedrich Willi Joachim von Ribbentropnak, hogy „gróf úr, kérem a fejét”. 1946. október 16-án, éjfél 1:00-kor kezdtem el, és 2:57-kor fejeztem be a nürnbergi börtön sportcsarnokában az akasztásokat. Tíz náci vezetőnek – Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Keitel, Ernst Kaltenbrunner, Julius Streicher, Alfred Rosenberg, Arhur Seyß-Inquart, Fritz Sauckel, Alfred Jodl, Hans Frank, Wilhelm Frick – kötöttem a nyakára a kötelet. Mint egy személyzeti alkalmazott. Asszisztensem volt egy amerikai hóhér, John Clarence Woods. (Wichita, 1911 – Marshall-szigetek, 1950). Utána visszatértem Amerikába (Woods nem természetes halállal halt meg. Egy konnektor megérintésekor elszenvedett áramütés okozta a halálát 39 évesen a Pacific-szigeteken.) A kivégzetteket amerikai katonai teherautókra rakták. Először több teherautó hagyta el a börtön területét üresen, utánuk szegődtek az újságírók. Mikor már egy riporter sem volt a láthatáron, elindult a konvoj a felakasztottakkal Münchenbe. Az Ostfriedhofban – Keleti temető – befűtötték még egyszer a hamvasztókemencéket az egykori náci nagyoknak, elhamvasztották őket, és az Isar folyó egyik mellékágában szórták szét a hamvakat, hogy ne legyen zarándokhely. Vagyonokat ígértek az amerikaiak azokért a kötelekért, melyekkel felakasztották Alfred Jodlt és társait. Alfred Josef Ferdinand Baumgärtler (Würzburg, 1890 – Nürnberg, 1946) parancsra tett mindent. Azért Baumgärtler, mert apja magas rangú tüzérségi parancsnok volt a bajor hadseregben, az anyja meg egy parasztlány, és rangon alul nem házasodhattak össze. Majd amikor az apja lemondott a katonai pályáról, 1899-ben esküdtek meg, ettől kezdve Jodl a családi neve. Jodl-t mind a négy vádemelési pontban bűnösnek találták. Érdekesség itt még az, hogy Jodl, mint főhadnagy, az első világháborúban 1917-ben, a keleti fronton a 72. Magyar Királyi ágyúregimentnél teljesített szolgálatot. A katonai parancsot is meg lehet szegni, tagadni. Példa erre, amit kevesen tudnak, hogy a báránybőrbe bújt farkas – a nagyon ünnepelt, peresztrojkás Michail Sergejewitsch Gorbatschow – parancsot adott, hogy kézifegyverekkel és ágyúkkal támadja meg az orosz hadsereg Litvániát, A páncélosok hajtsanak keresztül Vilniusban a tüntető tömegen. Ekkor egy parancsnok, aki ezt a megbízatást kapta, ellenszegült. Rövid emlékeztető. 1985-ben Litvánia elnöke, Vytautas Landsbergis országa függetlenségére tett kérelmet a szovjetek felé. A berlini fal megnyitása után 1990-ben Németország elismerte a három balti államot – Észtországot, Lettországot és Litvániát függetlennek. Gorbatschow követelte Landsbergistől, hogy vonja vissza ezt a kérelmet, mert ő mindenáron egyben akarta tartani a Szovjetuniót. 1990. december 10-ig csendben volt Gorbatschow, ugyanis ekkor kapta meg a Béke Nobel-díjat Oslóban. Rá egy hónapra, 1991. január 13-án bevonultak a szovjet katonai csapatok Vilniusba, és keresztülhajtottak a tüntető tömegen. Tizennégy halott, több száz sebesült lett az eredmény. Hogy több áldozata nem volt, köszönhető Michail Wassiljewitsch Golowatownak, aki nem engedte, hogy katonái éles lőszert tegyenek a fegyvereikbe a vilniusi tévétorony elfoglalásakor. Fél évre rá összeomlott a Szovjetunió. Marshall Hilfe – Marshall segély. A Harvard egyetem egy magántulajdonban lévő egyetem Cambridge városkában, Bostonhoz közel, az Amerikai Egyesült Államokban. George Catlett Marshall (1880–1959) amerikai külügyminiszter Harry S. Truman elnöksége alatt, 1947. június 5-én az egyetemen adta elő tervét a lebombázott európai országok újrafelépítésére. A beszéde 12 percig tartott, és egy történelmi korszak lett belőle. Marshall gondolata volt, hogyan találhat otthonra az új élet a szétvert európai országokban. A terv az ő nevét kapta, és mint „az USA legsikeresebb civil felépítő programja a XX. században” került be a történelembe. Az éhség, szegénység, kétségbeesés és káosz ellen vetette papírra a későbbi Nobel-díjas Európa megmentési tervét. Célja volt még, hogy piacot teremtsen az amerikai áruk túltermelésének. Kérte az európai államokat, bízzanak meg az USA-ban, amely megtesz mindent, ami hatalmában áll, hogy gazdaságilag talpra állítsa Európát. Politikai stabilitást és békét ígért. Ma 100 milliárd dollárnak felelne meg, ami áruban (lásd mazsolabombázó, Rosinenbomber), pénzben átfolyt az Atlanti-óceán másik oldaláról, „Európa – újrafelépítési program” címén. Az egész Európát beleértették az amerikaiak. Nyugat-Németországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot. Moszkva „nyet”-je megakadályozta, hogy a kelet-európai államok is kapjanak. Köztük Magyarország. Senki nem kételkedett abban, hogy csak egy gazdaságilag fejlett Nyugat tudna a szovjet kommunizmus ellensége lenni. Gyönyörűen felépült Nyugat-Németország, ismerve a demokráciát, a kapitalizmust és a magánvagyon védelmét. Magyarországon gyakran hallottam ezt a mondatot: „Magyarország is úgy állna, mint Nyugat-Németország, ha a Marsall-segélyből kapott volna”. Most már tudom, hogy ki döntötte azt el, hogy ne kapjanak a magyarok. A szovjetek. De mai ésszel nem hiszem, hogy a Friedberg úr, akitől mindezt hallottam, nem volt tisztában vele, hogy miért nem kapott Magyarország. Friedberg úr agrármérnök volt egy mezőberényi téeszben, majd a Mezőgépnél dolgozott, mint… Nem emlékszem, mi volt rábízva. Némi magyarázat az „S” betűre Harry S. Truman (Lamar, Missouri, 1884 – Kansas City, 1972) amerikai elnöknél. Az „S” betű nem egy második keresztnév rövidítése, hanem egy iniciálé, ami mindkét nagyapjára emlékeztette. Apai nagyapja Anderson Shipp Truman, anyai nagyapja Solomon Young. A Rosinenbomber – mazsolabombázó nevet repülőgépek kapták. Mivel a szovjet megszállók elzárták részben a vízi utat, teljesen a közutat Nyugat-Berlin körül, így csak a levegőből meg a Havel folyón tudták az árut odaszállítani. William H. Tunner amerikai tábornok vezetésével beindult a Luftbrücke – a levegőhíd. Több nemzet pilótái meg repülőgépei vettek részt benne. Így a Douglas C-54 négymotoros amerikai repülőgépek a repülőtéren, és angol repülők, melyek a Havel folyón, Alt Kladow, ma Spandau negyedben landoltak. Gail Halvorsen amerikai pilóta ötlete volt, hogy csokikat dobjanak le a repülők ablakából, mikor már a Tempelhof repülőtérhez közelednek. Először zsebkendőkbe csomagolta a csokoládékészletét, amelyeket az amerikai rokonaitól kapott. Később a rádió által megtudta a többi pilóta is, így kiszélesedett azoknak a köre, akik azon dolgoztak, hogy a berlini gyerekek csokikat, édességeket, rágógumikat kapjanak, meg mazsolát. Nürnberg utcanevei. 2018-ban 2955 utcája van Nürnbergnek. A legtöbb, 326, „S” betűvel kezdődik, a legkevesebb, egy, „X” betűvel – Xantener Straße, és „Y” betűvel – Yorckstraße. Sokáig csodálkoztam, miért a Marconi utcában vannak a Bajor Rádió stúdiói Nürnbergben. Mert gróf Guglielmo Marconi (1874, Bologna – 1937, Róma) alkotott először rádiót a Földön. Marconi olyan rendszerről álmodozott, amely kihasználja az éter megfoghatatlan erőit. Minden rádió és televízió azt bizonyítja, hogy nem hiába álmodozott. Talán érdekes önöknek arról hallani, hogy Marconit a barátai orvosi felügyelet alá helyeztették, és megvizsgáltatták egy elmegyógyintézetben, amikor bejelentette, hogy felfedezte azt az elvet, amely lehetővé teszi, hogy üzeneteket küldjünk a levegőn át, drót vagy más fizikai közvetítő eszköz segítsége nélkül. Bessemer meg Stahl – acél – utca. Sir Henry Bessemer (Charlton, 1813 – London, 1898) angol mérnök volt és feltaláló. Ő tökéletesítette az acélt úgy, hogy szenet dobott az üstbe a nyersvashoz. 1150–1538 Celsius fokon elégett a szén, a nyersvasból acél lett. Kaspar Hauser Platz. Egy badeni fejedelem igazi neve. 1828. május 26-án Weickmann nürnbergi cipészmester találta az Unschlittplatz 9–11. számú ház előtt. Olyan 16 évesnek saccolta, szellemi fogyatékosnak. Beszélni alig tudott, egy Friedrich von Wessenig névre, Neue Torstra címzett levelet tartott a kezében. A levél megírója ismeretlen volt. A nürnbergi rendőrségen adták a fiúnak a Kaspar Hauser nevet. Valójában a badeni trónörökös volt, akit kicseréltek egy beteg gyerekre. A beteg gyerek úgyis meghal, és egy mellékág örökli a badeni fejedelemséget. Őt meg egy várban – kenyéren és vízen – tartották fogva. Aki ennivalót adott neki, csuklyát viselt, az arcát nem látta, ópium beadását követően alvás közben fürdették. Nürnberg utcái nagyon tiszták, a házak rendezettek. Van villamos, busz, meg földalatti közlekedés. A földalatti (Unten Bahn) U-Bahn 1-es vonala Nürnberg Langwasser és Fürth Hardhöhe között közlekedik. Az U-2-es Röthenbach és az Albrecht Dürer repülőtér között. Az U-3 Nordwestring (Északnyugati gyűrű) és Gustav Adolf Straße között. Az U-2-es irányítófülkéjében 2010 óta nincs vezető, az U-3 kocsikban sincs sofőr, csak egy felügyelő ül elöl, a földalatti automatikusan közlekedik. Higgyenek a szemüknek, kedves olvasóim, jól olvasták, nincs metróvezető! Nürnberg említésre méltó utcaneveit a „Várak és kastélyok” című fejezetben fogom részletesen felsorolni, ahol helyet adok még Nürnberg nevezetességeinek, melyek idő hiányában ebből a részből kimaradtak. Három minisztérium székel Nürnbergben

Отрывок из книги

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.

.....

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.

.....