Csendes válságok

Оглавление

Margit Kaffka. Csendes válságok

Új típusok

Korlátok

A gondolkodók

Látogatás

Egy asszony meg egy leány

Levelek a zárdából

Így beszélt az asszony

A veszedelem

Nyár

Egy negyedóra

A Soha-ember

Egy házasság

Diadal

Még egyszer

Soror Annuncia

Utak

A kisasszony

A jó barát

Mélységek fölött

Tavaszi alkony álma

Idill

Neuraszténia

Az orsó mellől

Egy nap

Az ember meséje

Ünnep

Csendes válságok

Rablás

Külön úton

Kaland

Felszabadultan

A nem mindennapi ember

Forgóék

A jöttment

János

Asszonyok

Egy rossz este

Csonka regény

Süppedő talajon

Éjféltől hajnalig

Példa egy igaz emberről és az ő két igaz asszonyáról

Kijegyzések egy mémoire-könyvből

Egy régi eset

Temetés

Polixéna tant

Hiába

Este

A Kirilláné múltja

A tarzusi

Úrnapja

Péter délutánja

A kamarás

Egy nyájas otthon

Szent Ildefonso bálja

Fekete karácsony

Wagner Friderik

Egy régi katonáról

A madarunk

Jeanette szerelmei

Az üvegkisasszony

Lefekvés előtt

Mirjam

Májusi zápor

A Toronyalja utcában

A révnél

Marisnak mindegy

Becskereky Tihamér

Iskolások

Az elvetemült

Az első stációnal

A gép mellett

Hölgyvilág

A kisleány

Falun

Bölcs Fekete Péter levele

Egy idegorvos naplójából

Reggeli kávé

Az Arimathiai

Terézke

Beleznay

Lujzika

Szép Olga

Két ember

Álom

Отрывок из книги

Odaát a nagyszalonban a mamák vitáztak egy híres szép asszony válópörén, akit a háziúr valami gyanús buzgalommal vett a pártfogásába. Itt künn, a lányoknál – meg az ebédlőben is, összevissza csapatokban ácsorogtak azok a fiatal népek, akik vagy három évadja farsangoltak már együtt, és az egymás vagyoni meg egyéb körülményeivel – csodálatos – még mindig nincsenek egészen tisztában.

A házikisasszony, a csúnya kis Bánó Ila egykedvű arccal gunnyasztott a huszártiszt-kérője mellett, a szögletben, a pálmák alatt pedig három csillogó szemű tacskólány dobálta kacagva a fényképeket. Feltűnően csinálták, de jól állt nekik, hogy az egész ártatlan manőver Bódog Sándornak volt szánva – egy nagyon kellemesnek látszó, szőke úriembernek, aki a zongorának támaszkodott volt, és egyre Wildtnét nézte. Az érdekesen fésült, szép, délceg asszony a kályha melletti sarokban csak akkor vette észre ezt a kitartó pillantást, mikor a ház asszonya a pohárszék felé indult, és ő magára maradt. Akkor pedig egy öntudatos és egyszerű mosollyal a közelébe intette Bódog Sándort.

.....

– Ha közben valaki feleségül venne, nem ragaszkodnám az ikes igékhez – felelt merészen Csire, miközben Liza épp kiment a tálcával.

– Nagyszerű – nevetett a férfi. – Nem is hiszi, mennyire stílszerű ez a felelet az egész megjelenéséhez, még ehhez a ruhához is!

.....