Читать книгу Нattyúdal - Тигрис Рафаэль - Страница 1

Kedves magyar olvasók! Ez a történetem elektronikus fordítása, amelyet nem tudtam szerkeszteni, ezért elnézést kérek, ha hibát talál.

Ahhoz hogy Észtországba utazzhassunk ma schengeni vízum kell. De a szovjet időkben ez egy ország volt határok és korlátok nélkül, és a Tallinnba való eljutáshoz elég volt Moszkvába (a Szovjetunió fővárosába) menni, onnan pedig vonattal vagy repülővel Szovjet-Észtország fővárosába utazni, és akkor úgy tűnt, hogy külföldön vagy.

A „Rókalyuk” étteremben ismerkedtunk meg. Régóta hallottunk erről az érdekes tallinni helyről. Egy középkori ház alagsorában volt, a híres Van Tamás (öreg Tamás) torony közelében. Itt mindent áthatott a középkori balti szellem: kőfalak, pislákoló gyertyák, rengeteg húsos edény, nemzeti ruhás pincérnők – mindez kellemes hangulatot teremtett. Pár pohár bor után lazítottunk, és amikor megszólalt a vidám zene, táncra perdültunk.

Mindenhonnan észt nyelvű üdvözlet hallatszott:

– Tere (Sziasztok.

Hirtelen az észt polifónia közt ezt hallottam:

– Maga miért nem táncol? Nem szórakoztató?

Megfordultam, és a gyertyák fényénél ki meglattam egy vörös hosszúhajú fiatal hölgyet, keskeny szemüvegben. Nagyon folyékonyan beszélt oroszul, ami nem volt jellemző a helyi fiatalokra, de még a helyes orosz nyelvében is volt egy balti akcentus, ami kellemes volt a fülemnek.

– Unatkozol? Gyerünk, felvidítalak.

Természetesen nem utasíthattam el egy ilyen meghívást.

– Amikor a hölgyek meghívják az urakat, az urak nem maradhatnak közömbösek – válaszoltam és elmentünk táncolni.

A gyors zene azonban nagyon hamar lassú romantikus dallammá változott, és most egymást ölelve tangót kezdtünk előadni. Tűzvörös hajától a finom sampon aromája áradt ki a zuhany alól éppen kijött tiszta test illatával tarkítva.

– Mi a neved?

Nos, mivel olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy kölcsönös szagokat érezünk, itt az ideje, hogy megismerjük egymást.

– A nevem Svana.

– Milyen érdekes név. Számomra teljesen ismeretlen.

– Nagyon ritka és egyáltalán nem észt.

– És akkor?

– Norvég.

– Meglepő! Honnan van egy észt lánynak norvég neve? És mit jelent?

– Ó, ez egy hosszú történet. Mondd, mi a neved?

– Az én nevem is szokatlan, mármint a te fülednek.

– Ne aggódj. Mondd. En gyorsan elkapom.

– A nevem Harutyun .

– Érdekesnek hangzik!

– Igazi örmény nev?

– Természetesen nem norvég.

– És nem észt.

Együtt nevetni kezdtünk, és rájöttem, hogy az ismerkedés megtörtént.

– Figyelj Harutyun! Menjunk üljünk az asztalunkhoz, és csevegjünk a neveinkről.

Ezt olyan lazán mondta, hogy nem mertem visszautasítani az új ismerősömet.

Egy asztalhoz közeledtünk, amelynél már két felnőtt ült – egy férfi és egy nő.

– Ismerkegyetek meg! Ők a szüleim. Apam neve Alexander, anyam neve Ingrid. Anya, apa – ő itt Harutyun. Most ismerkedtünk meg vele.

– Örvendek! Foglaljon helyet. Szeretne valamit enni?

– Nem köszönöm! Nem vagyok éhes. Olyan jó ebédünk volt ma itt.

– Megkinalhatom egy itallal?

– Nem utasítom vissza.

A pincérnők gyorsan hoztak nekem evőeszközöket és egy poharat, Alexander pedig vörösbort töltött. Сsekély kopasz férfi volt hegyes arcvonásokkal, és a csinos róka Svana arca az apjára hasonlított. A vörös haja pedig – Ingrid anya színe volt.

– Nos, meseljen Harutyun. Ahogy észrevettem, messziről jött, és nem egyedül, hanem egy társasággal.

Elkezdtem mesélni, kik vagyunk és honnan jöttünk. Svana és az apja figyelmesen hallgattak, de Ingrid nem, és rájöttem, hogy nem ért jól oroszul. Feltevésem megerősítésére Alexander néha odahajolt hozzá, és észtül kifejtette, amit már mondtam.

– Anya nagyon rosszul ért oroszul.

– Már megértettem.

– Valójában norvég.

– Szóval onnan kaptad a norvég nevét!

– De apám orosz, bár egész életében Tallinnban élt. És a vezetékneve orosz – Morozov.

– Tehát te Svana Aleksandrovna Morozova vagy. Lenyűgözően hangzik, mint Grieg „Reggele, Peer Gynt ” című dallama Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balettjével keverve.

– Na tessék! Fejen találtad a szöget, sot nem is meleg, hanem forró.

– Milyen értelemben? Ezt hogy érted?

– Beszéljünk erről valahol máshol, egy privátabb környezetben.

Svana egyre jobban tetszet nekem. Könnyedsége, mosolya és a balti hidegseg teljes hiánya nagyon elősegítette a kommunikációt.

– Nem vagyok ellene. De nem ismerem a várost, így te választasz.

– Van egy csendes hely, ahol finoman játsszák a jazzt. Szereted a jazzt?

– Nem őrülok erte, de szeretem.

– Akkor menjünk. Anya, apa – eltűnünk, ne unatkozzatok. Te is elbúcsúzz el a tieidtől.

Amikor leültünk egy taxiba, az autó rádiója egy vidám örmény dalt sugárzott egy híres popénekes előadásában.

– Figyelj, Svana! Ez az én tiszteletemre szól – egy örmény dal.

Svana hallgatni kezdett, és mosolygott.

– Miről szól ez a vidám dallam?

– A tavaszról, májusról és a szeretett lányrol.

Észrevettem, hogy a taxis kőarccal maradt, annak ellenére, hogy utasai remek hangulatban voltak a taxiban felhangzó dallamtól.

Hát ilyen az észt mentalitás – az érzelmek és érzések minimuma. Ezeket a benyomásokat megosztottam Svanával.

– Ez egy északi hideg ország. Az itt élők sokáig nem látják a napsugarakat. Ez nem a ragyogó Örményország sok napsütéses nappal. Hány van belole évente?

– Háromszázharminc.

– Klassz! Ti aztan szerencsések vagytok!

Közben betértünk valami hangulatos bárba, ahol lassú jazz zene szólt és párok köröztek bágyadtan a terem közepén.

Leültünk egy asztalhoz és már normál világítás mellett végre láthattam az új barátnőmet. Levette a szemüvegét, és a csinos róka arcán rengeteg szeplõt láttam. Amellett, hogy káprázatos, mint a tűz, vörös haja volt, vékony derekú, cizellált alakja, egy szűk pulóver alatt szep mell rajzolódott ki. Hattyút ábrázoló medál díszítette .

– Karnak vetted le. Nagyon jól áll neked a szemüveg – mondtam kék szemei mélységébe nézve – kulomben is nagyon tetszik a kinézeted.

Svana ezektől a szavaktól elpirult, és arcán elbűvölő mosoly ragyogott fel.

– Hát te pedig egy égő barna hajú ferfi vagy. Ezt azonnal észrevettem, amikor megláttalak a „Rókalyukban”.

Megfogtam a kis kezeit szép lila körömvirággal, és finoman melegíteni kezdtem az enyémben.

– Mit igyunk?

– Örmény konyakot, persze, ha van itt.

Svana megkérdezte erről a pincért, aki igenlően bólintott.

– Soha nem ittam Örmény konyakot.

– Akkor ma próbáld ki.

Svana megforgatta a hozott poharat, és beszívta az ital aromáját.

– Ez az örmény konyak? Milyen bódító illata van.

– Ez az örmény nap egy darabja.

– Melyik ragyog az év 333 napján?

– Pontosan.

Svana lassan, minden kortyot megízlelve, fenékig ürítette a poharát. Kellemes égő folyadék ömlött belenk, melengetve a szívünket és a lelkünket.

– Milyen jo. Szeretnem megismételni.

Hoztak nekünk még két poharat, aztán még.

– Szóval félig norvég vagy.

Igen, edesanyám adta a nevet. A modern norvégok ősei úgy gondolták, hogy ha egy gyermeknek nevet adnak egy állat tiszteletére, és imádják, akkor az élete talizmánja lesz: misztikus kapcsolat jön létre az állat és a név viselője között. Az ilyen totemikus nevek egyik leggyakoribb női változata a következő volt: Khrevna – "varjú", Svana – "hattyú". Így aztán kiderült, hogy fején találtad a szöget, amikor Grieg dallamáról és Csajkovszkij „Hattyúk tava” című művéről beszéltél.

Svana kecsesen kinyújtotta finom nyakát, hattyút imitálva, és a medált a mellen megforgatta.

– A szüleid nem tévedtek. Igazán kecses vagy, akár egy hattyú.

Mindketten kellemesen ellazultunk, lelkes szemekkel néztünk egymásra, és mindketten kiolvastuk egymas legbensőbb vágyait.

– Hol alltal meg?

– A diákszállón.

– Szegényke! Szeretnel egy kellemes éjszakát tölteni a Viru Hotelben?

Azonnal megértettem a szavainak jelentését. Mindketten ellenállhatatlanul vonzódtunk egymáshoz. És a Szovjetunió-szerte híres Viru Szállóról azon szerencsések lelkes történeteiből tudtam, akik valamikor legalább pár napig ott laktak.

Még nem volt benne biztos, hogy Swana velem akarja tölteni az éjszakát, ezert óvatosan megkérdeztem:

– A szüleid nem fognak aggódni, ha későn jössz?

– Felhívom őket, és azt mondom, hogy a barátnőmnél maradok éjszakára. Általában a városon kívül lakunk, egy magánházban. Szóval meg fognak érteni engem. Megmutatnád, hol a telefon?

Az utolsó szavakat észtül a pincérhez intézte, aki Svant a készülékhez kísérte.

A konyaktól felhevülten ültem, és hirtelen elhalmozott a boldogság. Nemrég unatkoztam a komszomol évfolyamtársaim körében, de most hirtelen egy csodálatos estét tervezek egy fiatal, tűzvörös hajú nővel.

– Nos, minden rendben. A szüleimmel megbeszéltem, tehát szabadok vagyunk, kedves Ara. Nem bánod, ha így hívlak? Amíg nem tudom rendesen kiejteni a nevedet.

– Amennyire én emlékszem, Ara egy brazil beszélő papagáj fajta.

Svana csengő nevetésben tört ki, amely leírhatatlan örömömel töltött el, és hamarosan jó hangulatban taxival rohantunk a Viru Hotel felé.

– És mit csinálnak a szüleid?

– Apám hajógépészmérnök. Az "Estonia" kompon dolgozik. Ott ismerkedtek meg, amikor édesanyám turistaként Tallinnba utazott. Most apám szabadságon van, de hamarosan vitorlázni megy, én pedig anyámmal fogok hajózni. Stockholmban leszállunk, onnan pedig egyenesen Oslóba megyünk. Ott élnek anyám szülei, nagyszüleim.

– Szóval te norvégul is tudsz?

– Igen, de nem túl jól. Remélem Norvégiában megtanulok.

– Ott fogsz maradni? Hol tanulsz most?

– Nemrég fejeztem be a középiskolát, és még nem döntöttem el, hova menjek. Vagy művészi, vagy zeneiskolába.

– Szóval még elég fiatal vagy!

– Igen, nemrég lettem 19.

Közben beléptünk a Viru Hotel halljába, és a recepcióhoz mentünk.

– Kérem az útlevelét.

Átadtuk a papírjainkat.

– Hány napot szándékozik maradni?

Kérdőn néztünk egymásra.

– Maradjunk egy éjszakára – döntött Svan.

Kifizettem és elmentünk a liftekhez.

– Milyen könnyen ment az egész. Furcsa módon, szabad helyek voltak es arrol hogy nem vagyunk bejegyezve házastársként – egy szó sem volt.

– Végül is Európában vagyunk, senki sem törődik azzal, van e az útlevelében házassági hivatal pecsét. És azért van hely, mert ma csütörtök van, és csak hétvégén várható a finn turistaáradat. Így hát beköltöztettek minket egy szabad szobába.

Luxuslifttel repültünk fel a 12. emeletre, megtaláltuk az ajtónkat és bementünk a szobába.

– Remek – mondtam, és lehuppantam a széles ágyra.

– Figyelj Arochka! – mondta Svana az ágy szélén ülve – Egy bajom van.

– Melyik? Megkezdődött a menstruáció?

Nem, rosszabb, sokkal rosszabb.

Megdöbbentem, es kezdtem találgatni mi a baj.

– Szűz vagyok!

Micsoda meglepetés! Lehetséges ez? Egy észt 19 évesen még szűz! Nos, senki sem csábította el a bál alatt?

– Lehet, hogy nem örülsz, de ez az igazság, és meg kell vele békélned.

– Lehet, hogy azt se tudod, hogyan kell csókolózni?

– Nem, azt tudom.

Miután ezt kimondta, Svana egy szenvedélyes francia csókkal meredt rám, és rájöttem, hogy minden jó lesz.

– Nos, minden rendben van – mondtam ajkaimat nyalva az érzékes csók után -, tökéletesen csókolsz, a többire megtanítalak.

– Ok Arochka. Megígérem, hogy engedelmes tanítványod leszek.

– Hát akkor vetkőzzünk és zuhanyozzunk.

Egyszerre kezdtük ledobni a ruháinkat. A bugyihoz és a melltartóhoz érve tétováztunk egy kicsit, de ekkor Svana húzta le elsőként a melltartóját és a bugyit én pedig követtem őt. Gyönyörű, sötétlila mellbimbós mellei második vagy harmadik méretűek voltak, és a törékeny testtel kombinálva nagyon hatásosnak tűntek.

– Na, menjünk – mondta Svana és mi meztelenek mint Ádám és Éva bementünk a fürdőszobába.

Svana egy fürdősapka alá rejtette dús haját, és belépett a zuhany alá. Szemben áltam vele, olyan közel, hogy a testünk elkezdett egyesülni, amitől a szaporítószervem megduzzadt és előrerohant.

– Mindenki mossa meg azt, amit simogatni szándékozik – jelentette ki Svana, és habzsolni kezdte kiálló méltóságomat.

Nos, nagy örömmel kezdtem el mosni gyönyörű, feszes melleit. Svana lassan lecsuszott és mondván – Tökéletesen megmostam, most simogatni fogom – elkezdte a cirogatni nyelvével a himvesszömet.

„Jó kis szűz! Úgy tűnik, ezt sem kell neki megtanulnia” – gondoltam, és örömmel éreztem, hogy Svana milyen jól megbirkózik egy olyan felelősségteljes feladattal, mint a szopás.

A csúcs pillanatában kivette a szájából azzal a szavakkal, hogy – Egészen készen áll arra, hogy megfosztjon a szüzességemtől -, és a szervemet megragadva ágyba vonszolt.

Svana a hátán feküdt, megemelte a csípőjét, behajlította a térdét, és kezével szétválasztotta szeméremajkait, miután hajzselével bekente őket.

– Gyerünk! Csak arra kérlek, Arochkám , légy nagyon óvatos.

– Biztos lehetsz benne, szépségem.

Milliméterről milliméterre kezdtem óvatosan belemerülni. Ehhez hozzájárult a zselés kenőanyag. Hirtelen egy ellenálló akadályba ütköztem. Eljött a legfontosabb pillanat. Svana érezte ezt, és szorosan lehunyta a szemét, és hogy valahogy segítsen rajtam, egyik kezével a heréket kezdte simogatni, amitől még jobban megkeményedtem, egyértelművé téve – itt az ideje.

Élesen megrántottam a csípőmet, és azonnal beleestem a nőstény nercbe. Svana kissé megborzongott, de aztán hálás tekintettel nézett rám.

– Ez az egész? És egyáltalán nem fáj. De annyira aggódtam. Nem választottam rosszul. Tudtam, hogy nagyszerűek leszünk. Kíváncsi vagyok, mennyire koszos a lepedő?

– Elég tiszta, csak néhány csepp vér, és már nem is vérzik a sebed. Te pedig féltél Mása!

– Arochka, te olyan kedves vagy! Ügyesen megbirkózal ezzel a nehéz feladattal, megnyitva az utat a női boldogságához. De arra kérlek, hogy ne nyúlj hozzám ott, amíg fáj. Óvatosan vedd ki a szervedet. Megnyugtatlak egy szopással.

De amikor meglátta véres szervemet, gyorsan kiugrott az ágyból:

– Nos, a zuhany alá! Gyorsan!

Már a fürdőszobában, a rendrakás után megtörtént a szopás a várva várt magömléssel. Erőteljes spermasugár permetezte az egykori szüz tenyerét.

– Rendben, kedvesem! Ettől a pillanattól kezdve igazi nő vagy.

– Ha begyógyul a sebem, elkezdünk nemi életet élni, mint férj és feleség, és én a tiéd leszek. Most pedig pihenjünk.

Reggelig aludtunk, mint a halottak. Az elmúlt nap eseményekben gazdag volt. Reggel felfrissülve flörtölni kezdtem rugalmas melleivel, de Svana mosolyogva elhúzódott.

– Most felizgatasz a simogatásaiddal, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ott minden meggyógyult.

– Mingár megnézzük.

– Ne, ne, kérlek, ne tedd ezt! Szégyellem magam.

– Tegnap nem szégyelted? Orvostanhallgató vagyok, öt perc mulva orvos leszek.

– Ha háromszor is orvos vagy, számomra szerető vagy, és ez egy másik dal. Tegnap este nővé tettél. Szóval ne rohanj, Arochka, minden előttünk áll. És most – zuhany, öltözködés és étterem.