Оглавление
Ujhelyi Sándor. Istenfélő ateizmus
Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás
ISBN Könyv: 978-3-99107-838-8. ISBN e-book: 978-3-99107-839-5. Lektor: Sósné Karácsonyi Annamária. Borítókép: Ujhelyi Sándor. Borítóterv, layout & szedés: novum publishing. Illusztráció: Ujhelyi Sándor
„Kant a 18. század végén feltette a következő kérdéseket: Mit tudhatok, mit kell tennem, mit remélhetek és végül az összefoglaló kérdést, hogy mi az ember? Tulajdonképpen ezek a kérdések ma is időszerűek, és minden gondolkodó embernek valamiféle választ kell/ene/ adnia ezekre. A válaszlehetőségek között vannak a vallási jellegű válaszok, és a nem-vallási indíttatású válaszok. Hogy ki milyen választ tart elfogadhatónak, az nagyon sok összetevőtől függ. A nevelés, az egyéni élmények, a baráti kör, a politikai hovatartozás, életvitel, karrier, kulturális közeg… A társadalmi együttélés minden történelmi korban ezeknek a válaszoknak függvényében bonyolódik. Ahogy a kérdések is mindig aktuálisak, úgy az együttélés módja is mindig aktuális kihívásként jelentkezik. A történelmi múlt (és jelen) sajnos arról tanúskodik, hogy nem problémamentes ez az együttélés. Akár a demokrácia eszménye, akár a vallási béke ideája mindig távolinak tűnik. Az ide vezető út azonban nyilvánvaló. Ez pedig a toleranciát feltételező dialógus! Ennek gyakorlatához pedig két felismerést kell/ene elsajátítanunk: az egyik az, hogy a nagy kérdésekre nincs „bizonyíthatóan” egyértelmű válasz, a másik pedig az, hogy mindenkinek van valamekkora igazsága, amit az élete mutat meg. Köszönet a szerzőnek, hogy írásával egy nagyszerű kalandra hív, amelynek során előbbre juthatunk ezen az úton. Jó utat!” Dr. Beer Miklós
„Nincs még 2 éve, hogy ismerem Ujhelyi Sándort. Mikor megtudtam, hogy kiadni készül gondolatait, jelentkeztem, hogy én (is) írhassak előszót művéhez. Első kérdésem teoretikusan: Miért volt a benső késztetés e könyv megírására? Utat keres, vagy kiutat? Van-e lét a halál után és kiknek? Számvetés 60 éves kor előtt? Érezhető a sorok közt a vívódás a hit és az általam követett ateizmus között. Az író gyermekkora miatt is látom a menekülést a hithez, és a menekülést a dogmatikus egyházaktól. Ez nem vallástörténeti könyv, de kitekintés a kereszténységen túlra és betekintés a kereszténység hitvilágába. Mélyen átitatja a humanizmus. Talán pont e vívódás miatt kezdett el aktívan párt-politizálni a szerző! Végezetül summázva Ujhelyi Sándor hitét: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti-e őt az ő hite?” (Szent Jakab apostol levele) Várnai György
Még mielőtt rátérnénk az egyházi vezetőktől kapott válaszokra, először is engedtessék meg egy idézet Ferenc pápától: „Nem szükségszerű hinni Istenben ahhoz, hogy jó ember legyél. Bizonyos tekintetben a hagyományos Isten eszméje idejétmúlt. Egy ember lehet spirituális anélkül, hogy vallásos lenne. Nincs szükség arra, hogy templomba járjunk és pénzt adományozzunk – sokak számára a természet is lehet egyfajta templom. A történelem során a legjobb emberek némelyike egyáltalán nem hitt Istenben, míg mások a legszörnyűbb dolgokat is elkövették az Ő nevében”
Dr. Beer Miklós, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspökének válasza: „Köszönöm a megtisztelő bizalmát és gratulálok a témához. Mindig időszerű ez a kérdés! Az alapvető megközelítés katolikus részről a II. Vatikáni Zsinat »Nostra Aetate« (»Korunkban«) kezdetű dokumentuma, amelyben a keresztény és nem-keresztény vallások (és a nem hívők) kapcsolatáról van szó. Nagyon leegyszerűsítve, ez a dokumentum leszögezi, hogy minden ember, aki a saját vallása és a saját lelkiismerete szerint él, az üdvözül (a Mennyországba jut). Történelmileg hosszú út vezetett el idáig. A vallásszabadság eszméje is lassan vált elfogadottá (»Türelmi rendelet«) A keresztény egyházak között lényegében a II. Világháború óta beszélhetünk párbeszédről. Ez az ökumenikus mozgalom. Minden januárban világszerte közös ima-hetet tartunk. A nem-keresztény vallások között is megkezdődött a vallásközi párbeszéd VI. Pál pápasága idején. Az olaszországi Assisiben rendszeresen tartanak ima-találkozókat, amelyen részt vesznek a világ vallási vezetői: muszlimok, zsidók, hinduk, buddhisták. Rómában van egy pápai intézet, a »Nem-hívők Titkársága«, amelynek éppen az a feladata, hogy az emberi élet alapvető kérdéseiről a magukat ateistának nevező gondolkodókkal folytassanak párbeszédet. Persze ez tulajdonképpen mindannyiunk feladata. Ez az egyik oldala a kérdésnek. Van tehát törekvés egymás megismerésére, elfogadására. A »másik oldal« viszont a hétköznapi emberi magatartás hitelessége és a hétköznapi emberi találkozások jelentősége. Helyesen gondolja, hogy minden értelmes ember keresi az élete értelmét, vagyis mondhatjuk így is, hogy keresi Istent. A magukat vallásosnak tartó emberek felelőssége éppen az, hogy a »kereső« embertársaiknak tudnak-e segítséget adni, tudnak-e »utat mutatni« Isten felé. Szeretettel biztatom ennek a komoly témának a feldolgozására. Üdvözlettel, Beer Miklós ny. püspök”
Dr. Fabiny Tamás elnök-püspök válasza, Magyarországi Evangélikus Egyház: „Keresztény hitünk szerint minden embert Isten teremtett a vele való szeretetteljes közösségre. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása által minden embernek szabad az útja az Istennel, mint mennyei Atyával (Édesapával) való szeretetközösségbe. A protestantizmus, így az evangélikus egyház is hangsúlyozza, hogy a helyreállított közösség Istennel – azaz az üdvösség – Isten ajándéka, ahhoz az ember semmivel nem járulhat hozzá, azt nem érdemelheti ki, még vallásosságával sem. Jézus Krisztus váltságműve tökéletes és elégséges minden ember üdvösségéhez. Az ember tehát nem vallási meggyőződése vagy vallási rítusok teljesítése alapján üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelméből (sola gratia), és egyedül Krisztus által (solus Christus) A keresztyénség lényegéhez tartozik az Isten szuverenitásába vetett hit is. Az, hogy Isten kit és hogyan fog üdvözíteni, nem tudhatjuk, az kizárólagosan az ő szabadságába tartozik, ezért nem bocsátkozunk találgatásokba arra nézve, hogy embertársaink – kövessék akár a hinduizmus vagy az iszlám tanítását, vagy éljenek akár ateista meggyőződéssel – vajon üdvözülnek-e. Meggyőződésünk, hogy minden embernek egyedi és személyes ügye van Istennel, teremtőjével és ez a belső, titokzatos párbeszéd Isten és az ember titka marad. Nem bizonyos vallási vagy filozófiai kategóriákba való besorolás alapján, hanem az egyedi és megismételhetetlen teremtmény és a Teremtő kapcsolatában valósul meg az Istennel való szeretetkapcsolat létrejötte. A protestáns keresztyén hit számára a vallási kérdésekben a Biblia az egyedüli tekintély (sola Scriptura). A Szentírás arra tanít bennünket, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, ahogy ezt Pál apostol is megfogalmazza (1Tim 2,4). Az Újszövetség arra biztatja azokat, akik visszataláltak az Istennel való közösségbe a Krisztus által, hogy másokat is hívjanak meg ebbe az örömteli közösségbe: a Krisztusba vetett bizalom, a hit közösségébe. Azt tanítjuk, hogy nem a hitünk üdvözít, de a Szentírás alapján azt valljuk, hogy egyedül a Krisztusba, Istenbe vetett hit által élhetünk az Istennel való szeretetkapcsolat boldog bizonyosságában (sola fide). Ezért, miközben tiszteletben tartjuk a más vallású vagy vallástalan embertársaink meggyőződését, tanúságot teszünk – feléjük is – Istennek a Krisztusban megismert szeretetéről. A keresztyén hit nem csak a túlvilági Mennyországba való majdani eljutásra irányul, hanem azt hangsúlyozza, hogy a helyreállított szeretetközösség az Istennel már a földi életben megvalósulhat, még ha töredékesen is, a hit útján. A Mennyország képe ennek a közösségnek a boldog kiteljesedésére, tökéletessé válására utal.”
Dr. Frölich Róbert, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Dohány utcai zsinagóga főrabbija: „Érdekes kérdés, mi igazán eddig teológiai értelemben nem nagyon foglalkoztunk ezzel. A zsidó vallásban nincs olyan kiforrott képzete a túlvilágnak, mint a keresztény vallásban. Hitvallásunk szerint nincs olyan mennyország, ahol reggeltől estig az angyalok hárfázását hallgatjuk, és nincs olyan pokol sem, ahol a vörös ördögök folyamatosan kondérokban főzik az odajutottakat. Mi hiszünk az örökkévalóságban, van túlvilági élet, és hiszünk abban, hogy az igaz emberek oda el fognak jutni. Erről sok vita van, hogy az Édenkertbe csak a zsidók fognak-e bejutni, vagy mások is? Vallástól függetlenül, vagyis teljesen mindegy, hogy valaki keresztény, hindu, muszlim, ateista vagy buddhista, lehet valaki igaz ember, tisztességes ember, és zsidó létére is lehet valaki rossz ember. Én meg vagyok győződve arról, hogy minden igaz ember, aki becsületes életet él, az ugyanúgy részesül az örök életben és a túlvilági életben, még ha más vallású is. Ha viszont valaki csirkefogó egész életében, akkor nem jut be az Édenkertbe, még ha hithű zsidó is!” Karsai Gábor, „A Tan Kapuja” Buddhista Főiskola rektorának válasza “A buddhizmusban a Nirvána elérése nem hit, hanem gyakorlás kérdése. Ezért aki nem gyakorol, legyen az hitében akár buddhista, nem fogja elérni a Nirvánát. Tehát nem a vallás, hanem a hitektől független gyakorlás és tényleges tudatfejlesztő praxis és megtapasztalás vezet el a megvilágosodáshoz. Aki megfelelően gyakorol, lehet bármilyen hitű, elérheti a Nirvánát. Nem keresztény, muszlim, ateista vagy buddhista hit függvénye. A dalai láma is azt tanítja, hogy mindenki maradjon meg nyugodtan az ő eredeti hitében, vallásában, kultúrájában, identitásában, nem azon fog múlni a megvilágosodás, hanem a törekvésen.”
Kovács Miklós Ahmed imám, a Magyar Iszlám Közösség alelnökének válasza: „Az iszlám szerint az evilági élet egy próbatétel, mellyel a feltámadáskor számot kell adnunk Istennek. Isten a Paradicsommal jutalmazza a hívő, jó és erényes és arra érdemes embereket, míg a Pokollal bünteti a hitetleneket, a bűnösöket, a gazembereket és az arra érdemeseket. Isten a számadáskor mindenkit egyenként számoltat el és ítél meg. Nem csoportonként fognak az emberek belépni a Paradicsomba vagy behajíttatni a Pokolba. Isten ismeri az ember összes cselekedetét születésétől kezdve a haláláig bezárólag. Ha csak egy porszemnyi jót tett, arról tud, és ha csak egy porszemnyi rosszat tett, arról is tud. Szintén ismeri az emberek gondolatait, szándékát, cselekedeteinek mozgatóját, hite őszinteségét, gondolatainak menetét. Ezért az ő elszámolása abszolút igazságos. Hogy egyes jócselekedetet miként értékel, és egyes rossz cselekedetet miként, az szintén őrajta múlik. De még így is az ember rá lesz szorulva Isten irgalmára, hogy elnyerje mindazt az örömöt, amit a túlvilági öröklét tartogat számára. Hogy kinek milyen mélységű a hite őbenne, azt szintén ő tudja a legjobban. Ha egy keresztény vagy bármilyen más vallású ember fog előtte állni a számadás napján, azt ugyanolyan igazságosan fogja megítélni, mint bármelyik muszlimot. Úgy tartjuk, hogy az iszlám Isten vallása, Ádámtól kezdve az összes általa küldött prófétának ugyanaz volt az üzenete, hogy »nincs más isten, csak Isten (Allah)«. Majd ezt a küldetést teljesítette be az utolsó próféta, Mohamed elküldésével, és az utolsó isteni kinyilatkoztatás, a Korán leküldésével. Ezért aki biztosra szeretne menni, annak őszintén hinnie kell Isten egyedüliségében és Mohamed prófétaságában, és az isteni törvények mentén kell élnie az életét. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan minden muszlim a Paradicsomba, illetve minden nem-muszlim a Pokolba kerülne! Mint mondta, az Isten mindenkit egyenként és igazságosan számoltat el. Bár a muszlimok nagyobb eséllyel számíthatnak a Paradicsomba való bejutásra, de ez alapján egy muszlim is bekerülhet a Pokolba, ha arra érdemes, és egy keresztény, vagy bármilyen más vallású ember is bekerülhet a Paradicsomba, ha Isten arra érdemesnek találja. Mi nem ítélkezhetünk konkrét személyek túlvilági sorsa felől, mert ezt egyedül csak Isten teheti meg.” A Dalai Láma Hivatalának válasza: „Kedves Ujhelyi Sándor! Elnézést kérünk a késői válaszért, de sok elfoglaltságunk volt, és ezért levelére sokáig nem tudtunk válaszolni. Geshe Ngawang Sonam vagyok, és őszentsége hivatala nevében válaszolok Önnek. A buddhizmus alapvetően a Buddhává válás útját jelenti. Hiszünk az ok és a cselekvés törvényében, valamint a Buddha-természetben minden érző lényben. Sok könyv íródott a buddhizmusról, amelyeket elolvashat, hogy egyértelmű választ kapjon kérdéseire. Mi azonban nem pusztán a mennyben és a pokolban hiszünk. Hasonlóképpen, a buddhizmus nem hisz Istenben, mint teremtőben. Nem hiszünk Isten, mint teremtő létezésében, de hisszük, hogy vannak megvilágosodott lények, akik menedékünk és vezetőink lehetnek. Megveheti a „Nagyszerű értekezés a megvilágosodáshoz vezető út szakaszairól”című könyvet. Ez a könyv a tibeti nyelvből lett lefordítva, és három kötetet tartalmaz. Hasonlóképpen létezik egy másik könyv, melynek címe a „Felszabadulás a tenyérben”. Az elsőt Tsongkhapa, a másodikat Kyabje Phabongkha készítette. A legjobbakat kívánom Önnek. Jó kívánságokkal, Geshe Ngawang Sonam, a Dalai Láma Hivatala”
„Nem kell megértenünk a világot, elég, ha eligazodunk benne.” (Albert Einstein) Mint ahogy az elején is írtam, a könyv írása közben bizonyos részeket a Facebook-oldalon is közzétettem, várva a véleményeket, kérdéseket. Most ezekre próbálok válaszolni. Kovács István Ádám kérdései:
