Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 95

Követlek, mint a nap fényét az árny,

Mint bús Echo Nárcist sirván követte;

Szivem vére hull kis lábad nyomán.

S mint Afrodité szent léptén, megette

Biborrá vált a rózsa, melyre hágott,

Mikor szerelmes szép ifját kereste.

Úgy fátyolozza gyász e szép világot, —

Hol én futok fehér lábad nyomán, —

Reménytelen, – mint fény után az árny.