Álomvilág: Elbeszélések

Оглавление

Ambrus Zoltan. Álomvilág: Elbeszélések

PÓKHÁLÓ KISASSZONY

I

II

III

IV

V

VI

MESE A HALÁSZRÓL ÉS A TENGERÉSZRŐL

I

II

III

IV

V

VI

NINIVE PUSZTULÁSA

I

II

III

IV

V

VI

AZ ISPILÁNTI LÁNYOK

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

DOM GIL, A ZÖLD NADRÁGÚ

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

IX

X

XI

XII

BOB, AZ OROSZLÁN

I

II

III

FINISH

LILIPUTI TÖRTÉNET

I

II

III

IV

MÁLI NÉNI

ELSŐ RÉSZ

MÁSODIK RÉSZ

HARMADIK RÉSZ

CASANOVA

LÓRÁNTFY ÖZVEGYE

NICARAGUA ŐRNAGY

ESTEBAN TESTVÉRE

I

II

III

IV

V

VI

VII

VIII

AQUA VITAE

I

II

III

IV

A SZERELMES GLADIÁTOR

I

II

III

TELEPATHIA

I

II

III

IV

V

A SZEGÉNY KIRÁLY FERI

I

II

III

IV

ROLAND

I

II

III

DÉL KIRÁLYNŐJE

I

II

III

IV

A GEROLSTEINI NAGYHERCZEGNŐ

I

II

III

IV

GYŰLÖLET

BRUNSWICK

A ZENÉLŐ ÓRA

SZENT SZERAFIN MEGTÉRÉSE

OSTOBA ÁGOST HALÁLA

I

II

III

AZ ELÉGTÉTEL

I

II

III

IV

MELANCHOLIC

ROZGONYI CZICZELLE

CSÁK MÁTÉ A GÁZGYÁRBAN

Отрывок из книги

Nagyon gyerek voltam még akkor, mikor először láttam. És természetesen: álmomban láttam őt először A kik szerepet vállaltak a sorsomban, soha se mulasztották el bejelenteni magukat hajnali álmaim ezüst esőtől fénylő palotáiban.

Azt álmodtam akkor, hogy megszöktem a nagy kék szobából, mely nekem a világot jelentette. Ébren, ébren gondolni se mertem volna erre a szörnyüségre; de álmában szárnyai nőnek a legjobb kis fiunak is, s én meg akartam tudni: mi van a nádason túl? Úgy kezdődött az álmom, mintha már megugrottam volna. A boldog lények hálátlanságával siettem le a lépcsőn, s odalenn dobogó szivvel lapultam meg a kökény-bokrok mögött. Hátha észrevesznek s egyszerre csak visszaszólit egy ismerős hang?! (Egy ismerős hang, melyet nem hallok többé soha.) Nem; szabad voltam, akár ma. Megkerültem a kút-házat s minden szerető szemtől távol: nyugodtabban koczogtam tova. Csak a sinek mentén mertem haladni: ez a sin-pár volt a zsinór, mely a nagy kék szobával összefüzte a járó székéből elillant tékozló fiut. A kanyarodónál nagyot dobbant a szivem. Hirtelen elém bukkant az óriási jelző-oszlop, s ilyen közelről még soha se néztem egyetlen, nagy, vörös szemébe. De aztán neki bátorodtam s tovább lépegettem. Minő kalandos út, én Istenem! Egy ökörszem majd levert a lábamról s a sás halk zizegése kimondhatatlan félelemmel töltött el. Majd egy lokomotív rohant el mellettem, mint egy megdühödött, roppant fekete komondor, mely nem ismeri meg többé a gazdája kis fiát. A telegráfrudak, mint komor felkiáltó jelek meredeztek elém, s a messzeség, rejtelmes hangjaival, bal-jóslatokat suttogott a fülembe.

.....

– Bolond vagy. A férfiak arra valók, hogy elcsábitsuk, szeressük és kijátszszuk őket. A férfiak gonoszak. Ha tudatlan vagy, kiszivják a mézet ajkadról és odább mennek. Hallgass rám. Én ismerem a férfiakat.

– Van egy férfi, túl a tengeren – szólt Inicza – a ki nem gonosz. Ahhoz akarok visszamenni.

.....