Apró regények (2. kötet)

Оглавление

Brody Sandor. Apró regények (2. kötet)

ORGONA-VIRÁG

NEGYEDIK FELESÉG

NÁSZÚT

EGY SZÁL BUZAVIRÁG

CRAS

KISASSZONY GONDOLJA MEG

KATÓ

BOLDOG EMBEREK

A RUBIN-LEÁNYOK

MESE EGY MODELRŐL

MESE A FEHÉRHAJU DOMOSZLAINÉRÓL

MESE A HŰ ASSZONYSÁGRÓL

Отрывок из книги

Azt hitték: a felesége meg fogja mérgezni.

Férjes leányai hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül maradván vele: körülvették, siratták. Fiai, különösen a két legnagyobb, – mindkettő nagyapa már, – meg is mondták nyiltan:

.....

Nem fösvénykedett ő a negyedik feleség leányával szemben sem. Adott annak is annyit, a mennyit egy más szegénynek. De látni nem akarta és nem akart róla tudni sem. Gyűlölte, mert mindig irkált haza az édes anyjának, hogy milyen boldogtalan. És e miatt folyton komor képpel, könyes szemmel járt körülte az asszony, pedig vignak, mosolygósnak, kedvesnek szerette látni. Nem vette észre, vagy nem bánta, ha tetteti is. Fiatalsága, frissesége, kaczagása egészen elbódította, de a bódulásból akkor józanodott ki, a mikor akart. Még tréfált vele, még csókolta nyakát és hirtelen átváltozott egy hideg és gonosz emberré, a ki elfordulva az asszonytól, czinikusan szólt hozzá:

– Az első urad fölakasztotta magát. A halálba kergetted, mert beteg lett, nem tudott hozományt keresni a lányodnak. Mások még rosszabbat mondanak rád; én nem bánom, én miattam mondhatnak. A mit tettél, tettél, én nem félek tőled, én nem adok rád.

.....