Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 176

Jó estvét, uraim, ide hallgassatok,

Kedves asszonyaim, jól rá vigyázzatok.

Ifjak, szűz virágok, ti se csacsogjatok,

Rövid beszédemnek figyelmet adjatok.

Hadd szóljak csak hármat a szent házasságról,

A páros életben való boldogságról,

Azután az ágas bogas sógorságról,

Hogy ha várhatjátok, a szent komaságról.

Ádámot az isten mikor teremtette,

A szent házasságot még akkor szerzette.

Éva szépanyánkat olly társává tette,

Ki egész éltében hiv legyen mellette.

Mert a kinek hiv segítő társa nincsen,

Nincs, ki bajaiban reája tekintsen,

Nincs, ki bús sorsában rá nyugalmat hintsen,

Nincs, ki igy biztassa: ne félj, édes kincsem!

De a jó feleség egész boldogsága

A férfinak, kincse, s földi mennyországa,

Ez által eloszlik baja és aggsága,

Mindig gyarapodik öröme s jósága.

Tudta ezt az isten, azért feleséget,

Rendelt a férfinak ollyan segitséget,

Ki férjének adjon mindig tisztességet,

És ezzel megoszsza a bajt, vesződséget.

Ti is hát uj párok! ezt jól megértsétek,

A mig éltek, egymást mindig szeressétek,

Terheteket együtt hiven viseljétek,

Hogyha fáztok, egymást megmelegítsétek.

Csak ugy lesz rajtatok az isten áldása,

Ha egymásban lészen sziveteknek mása,