Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 222

NEMZETI DALOK

Оглавление

241

Hol vagy te most, nyalka kurucz,

Ki olly voltál mint egy szép strucz?

Már hazádba soha nem jutsz,

Ez világbul is majd kifutsz.

Nyalka kurucz!

Fájhat szived alsó földért,

Dunán tul szép országodért,

Elhagyott szép asszonyokért,

Télben rendelt kvártélyodért.

Nyalka kurucz!

Nem vigyázsz most Soprontájra,

A kőszegi nyájasságra,

Szombathelyi szép dámákra,

A sümegi kevély tánczra.

Nyalka kurucz!

Hol van hoszu pántos kardod,

Majd tiz fontos a tarsolyod,

Menykő-ütött nagy pallosod?

Nyalka kurucz!

Hol van czifra karabinod,

Gréczi, bécsi pár pisztolod,

Üsttel rakott pantallérod,

Czifrán varrott szép tarsolyod?

Nyalka kurucz!

Szegénységet szidtad, verted,

Nemzetséged sem böcsülted,

Senki személyét sem nézted,

Testét, lelkét megmivelted.

Nyalka kurucz!

Te jó kurucz! akkor voltál,

Midőn czifrán adtát mondtál,

Nyelveddel sokakat szidtál,

Isten ellen káromkodtál.

Nyalka kurucz!

Azért isten megbüntetett,

Idegen országra vetett,

Szabadságot tőled elvett,

Téged messzi földre vetett.

Nyalka kurucz!

Kőszegen hogy vásárlottál,

Szombathelyen kurválkodtál,

Sümegen mikor tánczoltál,

Nem vélted hogy erre jutnál.

Nyalka kurucz!

Czafrangokat most hol varratsz,

Párnát, dunyhát hol tapogatsz?

Melly vigan te lovat ugratsz,

Kedved szerént nem mulathatsz.

Nyalka kurucz!

Szaladj kurucz, gyün a laboncz,

Lásd, melly büdös lompost is hoz,

Megelőz bizony ha érhet,

Dragonya vége elérhet.

Nyalka kurucz!

Akkor mondod: állj meg pajtás!

Ki van előtted, jól meglásd.

Akkor nyeregben ha maradsz,

Kedved szerint nem mulathatsz.

Nyalka kurucz!

De mióta elszaladtál,

Eszedbe jutott, mit loptál,

Szegény embertül elvontál,

Mindenébül kifosztottál.

Nyalka kurucz!

242

Nemes ember vagyok,

Szabadságim nagyok.

Mit ér nekem a vén,

Akár az uj törvény.

Kutyabőr van nálam,

Hajdan jó királyom

Jobb apámnak adta,

Az meg nekem hagyta.

Gyülésekbe járok,

„Halljuk“ kiabálok.

Mert az ország dolga

Reám is van bízva.

Nem parancsol senki,

Jusomból tegyen ki,

A ki magát többnek

Tartja s nemesebbnek.

Urak verbuválnak,

Velem inni állnak.

Mondja a fac totum:

Öt forint a votum.

Hej öt forint szép szó,

A votum csak egy szó,

Egy pár csizma ára,

A kortes lábára.

Ha betörik fejem,

Kinek gondja velem?

Őseim is, mondják,

Véröket ontották.

Éljen a szabadság!

Ha nincs is igazság:

Az legyen a vivát,

A ki legtöbb bort ád.

243

Készülj, szép magyar nemesség,

Mert csak benned a reménység

Sok nemzetek tartománya

Éles kardodat kivánja.

Országodért, királyodért,

Törvényes szabadságodért,

Omlott őseidnek vére,

Siess tehát védelmére.

Már is nyerít paripája,

Vérrel tajtékozik szája,

Rugva visít, kapálódzik,

Jeladásra várakozik.

Mintha mondaná urának:

Ő is kész a francziának

Tábora közé nyargalni,

Vele mindent felprédálni.

Mint a sas a kakas tollát,

Tépi és szaggatja csontját:

Ugy bánj dühös francziákkal,

Országunkat prédálókkal.

Rajta tehát vitéz nemzet!

Midőn egy királyfő vezet.

Megmutatván vitézséged,

Széjjelszórván ellenséged.

Megvetvén az ellenséget,

Lelvén csendes békeséget,

Visszatérünk kebelébe,

Édes hazánknak ölébe.

244

Im látod a szép kövér, fejér, czepe kanczát,

A tótok vezetik mint menyasszony Manczát.

Mellyet midőn láttak, megkedvelék tánczát,

Ugy drága szerszámu nyergét, fékét, lánczát.

Magyarok ajánlák tótok királyának,

Mellyért földét, vizét s füvét országának

El is harácsolá, tót birodalmának

Igy lőn vége diján s árán egy kanczának.

245

Adjon isten minden jót,

Pár pisztolyt, lódingtartót,

Mittet, mattot, mogyorót,

Pénzt, paripát, posztót.

Szénát, szalmát, szalonnát,

Pipát, bocskort, talyigát,

Szij hámot, vasas kocsit,

Egész lószerszámot.

Fertővidék

246

Német szív ritkán hív

Csalfasággal van tele;

Csatában bátran vív,

Hol senki nincs ellene.

Otthon pedig kényes,

Nincsen nála barátság,

Neki más nem édes,

Csak a kutyatársaság.

A maga hasznaért

Minden roszra kész lelke,

Tulajdon honaért

Sem gerjedez kebele.

Csalfaságot szeret,

S ahoz halálig hív,

Подняться наверх