Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 60

Tudod rózsám, tudhatod is,

Jó voltam én, de hamis is;

Megcsaltam én ezeret is,

Megcsallak, rózsám, téged is.

Annyi nekem az irigyem,

Mint a fűszál a mezőben;

Csipkebokor a szállásom,

Nincs Kaposon maradásom.

Szerettelek, azt megvallom,

De már annak vége vagyon,

Vége vagyon szerelmünknek:

Betelt kedve irigyünknek.

Szóltak, ha veled beszéltem;

Irigyeltek, ha rád néztem.

Irigyeljék már, nem bánom,

Szerettelek, holtig bánom.

Szidott anyád, ne szidjon már,

Szólt a világ, nem hajtok rá,

De sokat szidott hiába,

Szálljon az a vén nyakába.