Читать книгу Válogatott magyar népdalok - Erdélyi János - Страница 68

Nem átkozlak, nem szokásom,

De sok sürű sohajtásom

Felhat a magas egekre;

Mind te felelsz meg ezekre.

Nekem a legszebbik estve

Fekete szinre van festve;

Komor felettem az ég is,

Elhagyott a reménység is.

A mi engem viditana,

Az élethez kedvet adna:

Attól mind meg vagyok fosztva,

A jó mind másnak van osztva.

Fel se venném, a mi nézi,

Él az Isten, elintézi;

De hogy értem ő is érzi,

Ez, a mi szivemet vérzi.