Читать книгу Válogatott magyar népdalok - Erdélyi János - Страница 99

Te voltál szeretőm, te, te,

Eszemadta, teremtette!

Te csaltál meg engem, te, te!

Verjen meg az Isten érte.

Szidott anyád, ne szidjon már,

Mert nem téged szeretlek már,

De sokat szidott hiába,

Még sem fogott meg ez átka.

Szálljon bánat a szivedre,

Soha ne élj vig kedvedre;

Akkor jussak én eszedbe,

Mikor bú száll a szivedre.