Читать книгу Szexuális Segédeszközök: Jó Vagy Rossz Dolgok? - Gabriel Agbo - Страница 3

A szexuális segédeszközöknek hosszú múltjuk van, amely péniszre emlékeztető tárgyakkal kezdődik. Az ókori rómaiak, a görögök, a kínaiak, az ázsiai népek és az indiánok kőből, vasból, aranyból, fából és más anyagokból készítették az ilyen tárgyakat, és önkielégítésre használták őket. A fent említett népek közül néhány (például a görögök) a szexistenek és a szexistennők kultuszát gyakorolták, a szertartásokon erkölcstelen cselekedeteket hajtottak végre ezeknek a tárgyaknak a segítségével; például szexuális kapcsolatot létesítettek démonokkal és szellemekkel. Kijelenthetjük tehát, hogy a szexuális segédeszközök eredete a végtelen élvezet elérésének vágyára és a sötét istenek kultuszára vezethető vissza. Ezek a tárgyak idővel átalakultak, az első elektromos vibrátorokat a XX. században találták fel. Manapság rengeteg kifinomult manuális eszköz áll rendelkezésre a szexuális élvezet elérésére. Ezek közül néhány hangot is ad, vagy még ennél is többet tud! Nem semmi!

A pénisz ábrázolása majdnem olyan régóta létezik, mint maga a pénisz. Az első ismert, a paleontológusok által talált dildó az őskőkorszakban készült. Iszapkőből készítették és fényesre csiszolták. A dildókatleggyakrabban faragott kőből vagy csontból készítették.

Az ókori görögök és a rómaiak politeisták voltak, akik Dionüszoszt imádták;a bor és a termékenység istenét. A római mitológiában Bacchus és Liber néven szerepel. A szexistent felvonulásokkal ünnepelték, hatalmas falloszokat készítettek. A házassági termékenységi parádé végén egy szűz virágkoszorút helyezett a falloszra. A görögök voltak az elsők, akik bőrrel vagy állati béllel fedték be a kifaragott péniszt, hogy az természetesebb érzést nyújtson a használója számára.

A kínaiak is sok újítást vezettek be a női önkielégítés területén. Annak idején a kínai férfiaknak túl sok feleségük volt ahhoz, hogy mindegyiket rendszeresen kielégítsék. Úgy gondolták, ha ezek a nők kapnak egy péniszt helyettesítő eszközt, akkor hűségesek maradnak, és nem létesítenek leszbikus kapcsolatot. Vannak olyan ősi kínai dildók, amelyeket bronzból vagy más fémből készítettek. Ezek közül néhány üreges volt, az üreg lehetővé tette, hogy a folyadék a megfelelő időben távozzon.

India és Perzsia sem maradt le ezen a téren. A dildókat aranyból, ezüstből, vagy finoman faragott és berakásokkal díszített elefántcsontból készítették.

A dildót a történelem folyamán sokáig azonos módon használták. Néhány kultúrában egyáltalán nem készítettek dildókat, az olyan természetes anyagokat részesítették előnyben, mint a tökfélék vagy a banán. A dildó megnevezés az olasz diletto szóból származik, amelynek jelentése élvezet.