Читать книгу Az Urantia könyv - Urantia Foundation - Страница 13

0:1.1 (2.1) A világegyetemek mindensége az istenség-tevékenység jelenségeit mutatja a mindenséggel kapcsolatos valóságok, az elme-jelentéstartalmak és a szellemértékek különböző szintjein úgy, hogy mindezek a segédkezések — legyenek azok személyesek vagy más jellegűek — isteni mód összehangoltak.

0:1.2 (2.2) Az ISTENSÉG Istenként személyesíthető meg, de az ember számára teljességében felfoghatatlanul elő-személyesként és személyen-túliként is létezik. Az Istenséget egység jellemzi minden anyag feletti valóságszinten, mely tényleges vagy lehetséges, s ezen egyesítő minőségét a teremtmények legjobban mint isteniséget érthetik meg.

0:1.3 (2.3) Az Istenség személyes, elő-személyes és a személyest meghaladó szinteken működik. A teljes Istenség a következő hét szinten mutat működési jelleget:

0:1.4 (2.4) 1. Nyugvó — az önálló és önmagától létező Istenség.

0:1.5 (2.5) 2. Lehetséges — a saját akarattal és eredendő céltudatossággal rendelkező Istenség.

0:1.6 (2.6) 3. Társuló — az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.

0:1.7 (2.7) 4. Teremtő — az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.

0:1.8 (2.8) 5. Evolúciós — az önmagát kiterjesztő és a teremtménnyel azonosult Istenség.

0:1.9 (2.9) 6. Legfelsőbb — az önmagától tapasztalás által fejlődő és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség. Az első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenséget néha az Istenség Felsőségének nevezzük.

0:1.10 (2.10) 7. Végleges — az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség. Az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve a felsőbb egyetemes felügyelettel és fenntartással egyenértékű, világmindenségbeli abszonit működést néha az Istenség Véglegességének nevezzük.

0:1.11 (2.11) A valóság véges szintjét teremtményi lét és tér-idő korlátok jellemzik. A véges valóságoknak esetleg nincs végük, de mindig van kezdetük — mivel a véges valóságokat teremtik. A Felsőség Istenség-szintjét a véges létezőkkel kapcsolatosan működésként lehet felfogni.

0:1.12 (2.12) A valóság abszonit szintjét a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik — egyszerűen csak vannak. A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.

0:1.13 (2.13) Az abszolút szint kezdet és vég nélküli, időtlen és tértelen. Például: A Paradicsomon az idő és a tér nem létezik; a Paradicsom tér-idő állapota abszolút. Ezt a szintet Háromsági formában, öröktől való létezésen alapuló értelemben, a paradicsomi Istenségek érik el, de az egyesítő Istenség-kifejeződés harmadik szintje a tapasztalás által fejlődést tekintve nem teljesen egyesített. Amikor, ahol és ahogyan az Istenség abszolút szintje működik, Paradicsom-abszolút értékek és jelentéstartalmak nyilvánulnak meg.

0:1.14 (3.1) Az Istenség lehet öröktől való létezésen alapuló, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztalás által fejlődő, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.

0:1.15 (3.2) Minden isteni forrása az Istenség. Az Istenség jellegében és változhatatlanul isteni, viszont ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.

0:1.16 (3.3) Az ISTENISÉG az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye.

0:1.17 (3.4) Az isteniséget a teremtmények eszmei igazságként, szépségként és jóságként foghatják fel; az isteniség a személyiségben a szeretetnek, az irgalomnak és a segédkezésnek felel meg; az isteniség a személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.

0:1.18 (3.5) Az isteniség lehet tökéletes — teljes — mint a paradicsomi tökéletesség öröktől való létezésen alapuló és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztalás által fejlődő, teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes öröktől való létezésen alapuló és tapasztalásban kibontakozó szintjei kapcsolatában.

0:1.19 (3.6) A tökéletesség minden viszonylagos szakaszában és formájában való elképzelésére irányuló próbálkozásunk során hét értelmezhető válfajt találunk:

0:1.20 (3.7) 1. Abszolút tökéletesség minden szempontból.

0:1.21 (3.8) 2. Abszolút tökéletesség egyes állapotokban és viszonylagos tökéletesség minden egyéb szempontból.

0:1.22 (3.9) 3. Abszolút, viszonylagos és tökéletlen szempontok különféle társulásban.

0:1.23 (3.10) 4. Abszolút tökéletesség néhány tekintetben, tökéletlenség minden másban.

0:1.24 (3.11) 5. Abszolút tökéletesség egyetlen tekintetben sem, viszonylagos tökéletesség minden megnyilatkozásban.

0:1.25 (3.12) 6. Abszolút tökéletesség egyetlen állapotban sem, viszonylagos tökéletesség néhányban, tökéletlenség a többiben.

0:1.26 (3.13) 7. Abszolút tökéletesség egyetlen jegyben sem, tökéletlenség mindben.