Читать книгу Az Urantia könyv - Urantia Foundation - Страница 323

32:3.1 (360.3) Az egyetlen tökéletesen megállapodott teremtésrész a Havona, a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott. A Havona öröktől való létezésen alapuló, tökéletes és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül. A hét felsőbb-világegyetem teremtésrészei végesek, evolúciósok és következetesen fejlődők.

32:3.2 (360.4) Az idő és tér fizikai rendszerei mind evolúciós eredetűek. Mindaddig még csak nem is állandósulnak fizikailag, amíg be nem kapcsolódnak a felsőbb-világegyetemük állandósult állapotú köreibe. Egy helyi világegyetem sem állapodik meg a fényben és életben, amíg a növekedésre és fejlődésre való fizikai lehetőségeket ki nem merítette, és amíg annak összes lakott világának szellemi helyzete mindörökre nem rendeződik és nem ér el biztonságos egyensúlyt.

32:3.3 (360.5) A központi világegyetemet kivéve a tökéletesség mindenhol fejlődés eredménye. A központi teremtésrészben a rendelkezésünkre áll a tökéletesség mintája, azonban minden egyéb területnek az adott világok vagy világegyetemek fejlődésére kidolgozott módszerek révén kell elérnie a tökéletességet. Csaknem végtelen változatosság jellemzi a Teremtő Fiak terveit a saját helyi világegyetemük szervezése, fejlesztése, formálása és véglegesítése terén.

32:3.4 (360.6) Az Atya istenség-jelenléte kivételével minden helyi világegyetem bizonyos értelemben a központi vagy minta-teremtésrész igazgatási szervezésének másodpéldánya. Bár az Egyetemes Atya személyesen jelen van az állandó tartózkodási helyét képező világegyetemben, ő nem lakozik ama lények elméiben, melyek abból a világegyetemből származnak, mert ő szó szerint a tér és idő halandóinak lelkeinél lakozik. Úgy tűnik, hogy a kiterjedt teremtésrész szellemi ügyeinek igazgatásában és szabályozásában egy végtelenül bölcs ellentételezési elv érvényesül. A központi világegyetemben az Atya, mint olyan személyesen van jelen, de nincs jelen ama tökéletes teremtésrész gyermekeinek elméiben; a tér világegyetemeiben az Atya személyében nincs jelen, mert őt az Egyeduralkodó Fiai képviselik, ugyanakkor ő maga bensőséges formában jelen van a halandó gyermekeinek elméiben, lévén, hogy e teremtmények elméiben lakozó Titkos Nevelők elő-személyes jelenléte szellemi értelemben őt képviseli.

32:3.5 (360.7) A helyi világegyetem központján lakoznak mindazon teremtő és alkotó személyiségek, akik az Egyetemes Atya személyes jelenlétén kívül egyébként független hatáskört és igazgatási önállóságot képviselnek. A helyi világegyetemben megtalálható a központi világegyetemben létező minden értelmes élőlény és csaknem minden ilyen osztály képviselője, kivéve az Egyetemes Atyát. Bár az Egyetemes Atya személyesen nincs jelen a helyi világegyetemben, őt személyesen képviseli a Teremtő Fia, az Isten egykori helytartója és a későbbi legfőbb és saját jogán önálló úr.

32:3.6 (361.1) Minél alacsonyabb létfokra megyünk, annál nehezebbé válik a láthatatlan Atya megtalálása a hit nézőpontjából. Az alacsonyabb rendű teremtményeknek — és néha a magasabb rendű személyiségeknek is — nehezükre esik meglátni az Egyetemes Atyát az ő Teremtő Fiaiban. Így aztán még a szellemi megnemesedésük pillanata előtt, mielőtt képessé válnának felismerni Isten személyét, ráunnak a fejlődésre való törekvésre, szellemi kétségek gyötrik őket, összezavarodnak és így elrekesztik magukat az idejük és világegyetemük fokozatos szellemi céljaitól. Elveszítve így a képességet arra, hogy lássák az Atyát, amint a Teremtő Fiút figyelik. Az Atya elérésére irányuló hosszas küzdelmekben, amikor a helyzetben rejlő körülmények eleve lehetetlenné teszik az ő elérését, a legbiztosabb védelem az, hogy kitartóan ragaszkodnak ahhoz az igazság-tényhez, hogy az Atya jelenléte az ő Fiaiban van. Szó szerint és képletesen, szellemi és személyes értelemben, az Atya és a Fiak egyek. Ez pedig tény: aki látott egy Teremtő Fiút, az látta az Atyát.

32:3.7 (361.2) Egy adott világegyetem személyiségeinek állhatatossága és megbízhatósága először kizárólag az Istenséggel való rokonság fokától függ. Amikor a teremtményeredet elegendően eltávolodik az eredeti és isteni Forrásoktól, legyen szó akár az Istenfiakról vagy a Végtelen Szellemhez tartozó segédkező teremtményekről, egyre inkább fennáll a lehetősége az összhanghiánynak, a zavarnak és néha a lázadásnak — a bűnnek.

32:3.8 (361.3) Az Istenség-eredetű tökéletes lényeket kivéve a felsőbb-világegyetemekben minden saját akaratú teremtmény evolúciós természetű, akik alacsony szintről indulnak és mindig felfelé, valójában befelé haladnak. Még a magas rangú szellemi személyiségek is folytatják a felemelkedést az élet ranglétráján azáltal, hogy életről életre és szféráról szférára fokozatosan jutnak előre. Azok esetében, akikkel Titkos Nevelő lakozik, valóban nincs határa az ő szellemi felemelkedésük és világegyetemi előrelépésük lehetőségeinek.

32:3.9 (361.4) Az idő teremtményeinek tökéletessége, amint végre elérik, teljes mértékben megszerzett dolog, egy megkérdőjelezhetetlen személyiségi szerzemény. Míg a kegyelem elemei szabadon vegyíthetők, addig a teremtmény sikerei az egyedi erőfeszítéseinek és a létező környezetre adott ténylegesen élő, személyes válaszainak az eredménye.

32:3.10 (361.5) Az állati evolúciós eredet ténye nem bélyegez meg egyetlen személyiséget sem világegyetemi viszonylatban, mert ez az egyetlen módja, hogy a véges, értelmes, saját akaratú teremtmények két alapfajtája közül az egyik létrejöjjön. A tökéletesség és az örökkévalóság szintjét elértek között annál is inkább tisztelet illeti azokat, akik legalul kezdték és örömmel kapaszkodtak fel az életlétrán, fokról fokra, mert amint eljutnak a dicsőség magaslataira, már olyan személyes tapasztalatot szereztek, mely tényleges tudást foglal magába az élet minden szakaszáról a legalsótól a legfelsőig.

32:3.11 (361.6) Mindebben a Teremtők bölcsessége mutatkozik meg. Könnyű lenne az Egyetemes Atyának minden halandót tökéletes lénnyé tenni, tökéletességet adni nekik az ő isteni szava által. De az megfosztaná őket ama kaland és felkészülés csodálatos élményétől, mely a hosszú és fokozatos befelé irányuló felkapaszkodással jár, egy olyan élménytől, melyet csakis azok szerezhetnek meg, akik elég szerencsések ahhoz, hogy az élő létezést a legelején kezdhetik.

32:3.12 (362.1) A Havonát körülvevő világegyetemekben csak annyi tökéletes teremtmény áll rendelkezésre minta tanító-vezetőként, amennyi az élet evolúciós létráján felfelé haladók igényeinek kielégítéséhez szükséges. Az evolúciós fajtájú személyiség tapasztalás által fejlődő mivolta természetes mindenségrendi kiegészítője a Paradicsom-Havona teremtmények örökké tökéletes mivoltának. A valóságban sem a tökéletes, sem pedig a tökéletessé lett teremtmények nem teljesek a véges teljesség szempontjából. Azonban a Paradicsom-Havona rendszer öröktől való létezésen alapuló értelemben tökéletes teremtményeinek az evolúciós világegyetemekből felemelkedett, tapasztalásilag tökéletessé lett, végleges rendű lényekkel alkotott kiegészítő jellegű közösségében mindkét fajta megszabadul a saját korlátaitól és így együtt próbálkozhatnak meg eljutni a teremtményi besorolás véglegességének fenséges magasságaiba.

32:3.13 (362.2) E teremtményi folyamatok a hatások és ellenhatások világegyetem-tükröződései a Hétszeres Istenségen belül, ahol a paradicsomi Háromság örökkévaló istenisége egyesül a téridő világegyetemek Legfelsőbb Teremtőinek kifejlődő isteniségével a Legfelsőbb Lény hatalomban ténylegesülő Istenségében, annak révén és azon keresztül.

32:3.14 (362.3) Az istenmód tökéletes teremtmény és az evolúciós úton tökéletessé lett teremtmény egyenlő az isteniség-kibontakoztatási lehetőségek mértékét tekintve, azonban természetükben különböznek. Mindegyikük rá van utalva a többire ahhoz, hogy elérhesse a szolgálat felsőségét. Az evolúciós felsőbb-világegyetemek a felemelkedő létpolgáraik számára nyújtandó végső felkészítésben a tökéletes Havonától függenek, azonban a tökéletes központi világegyetemnek is szüksége van a tökéletesedő felsőbb-világegyetemek létezésére, melyek pedig az ő alászálló lakosainak teljes értékű fejlődéséről gondoskodnak.

32:3.15 (362.4) A véges valóság két elsődleges megnyilvánulása, az eredendő tökéletesség és a kifejlődött tökéletesség, legyenek azok személyiségek vagy világegyetemek, mind egymás mellérendeltjei, egymástól függők és egységbe rendeződöttek. Mindegyiknek szüksége van a másikra ahhoz, hogy kiteljesíthesse a működését, a szolgálatát és betölthesse a rendeltetését.