Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 26

Recseg a szálfa, izzik a szőnyeg,

Zúg a kiáltás, a lárma vad.

A halmon – a seikh sátora lángban.

Jaj, szerte-sikoltoz az asszonyi had.

És áll a nagyúr ott hangjaszegetten,

És nincs ki bemenjen, nincs ki segítsen.

– Szunnyad a seikh kisfia benn.

Az anyja alélt már rabasszony ölében,

Sok udvari szolga szepegve buvik.

De ott… a csoportbul egy szerecsen asszony

Kitör és rohan az égő kapuig.

Már benn van…! Kihozza, megmenti a dajka!

Ég óvja! Legyen az Alláh keze rajta!

– Szunnyad a seikh kisfia benn.

Recseg a szálfa, izzik a szőnyeg,

Némul a jaj, szó ajkho’ tapad. —

Nézzétek, ott van! Keblin a gyermek!

Sistergő, üszkös gerincfa alatt.

Keblin  e g y  g y e r m e k  – takarva rongyba

Az  ő  k i s  f é r g e  – szolgaporontya…

– Szúnyad a seikh kisfia benn.

Ott áll. Feléje szitok, üvöltés,

Felemelt öklek erdeje száll.

Köntöse szélin tűzkigyó surran,

Nincs út előtte, mögötte halál.

Igy – lángtul övezten, fiára hajolva,

Vérszin glóriában a  f e k e t e  M a d o n n a…

– Már szunnyad a seikh kisfia benn.