Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 204

Adjon isten, adjon isten, kapitány ur, jó napot!

– Adjon isten, adjon isten, barna kis lány, mi bajod?

Kapitány ur, kapitány ur, csak az az én kérésem:

A babámat, a babámat az egyesből kikérem.

– Nem lehet azt, nem lehet azt az egyesből kikérni,

Ha betyár volt, ha betyár volt, meg kell annak szenvedni.

– Szenvedett már, szenvedett már két kis évig eleget,

Eressze el, kapitány ur, szabadságra, ha lehet!

Adjon isten jó szerencsét

Annak az anyának,

A ki fiát fölnevelte

Lovas katonának!

Ördög adjon rossz szerencsét

Annak a banyának,

A ki fattyát fölnevelte

Gyalogos bakának!

A gőzösnek mind a hat ablaka

Fekete fátyollal van bevonva.

Gyászolja a magyar legényeket.

Katonának viszik szegényeket.

Lányok, lányok, szovátai lányok,

Közületek csak egyet sajnálok,

Ha az az egy piros rózsa volna,

Éjjel, nappal kalapomba volna!

Anyám, anyám, édes anyám,

Édes felnevelő dajkám!

Születésemnek örült kend,

Jaj, de nagy búra nevelt kend.

Patrontás az oldalamon,

Hozzá puska a vállamon,

Csákó nyomja a fejemet, –

Jaj, beh keserves egy élet!

Terméskőből van a szobám,

Szomoru az én éjszakám,

Csak egy gyertyavilág virit,

Az is csak engem szomorit!

A mindenit ennek a rongy világnak!

Mért sorozott engem be katonának?

Huszár vagyok, szeretem a lányokat,

Megölelem, megcsókolom azokat.

Barna kis lány, eszem azt a szentedet,

Isten áldja meg a te szép lelkedet!

Köszönöm az eddig való hüséged,

Áldja meg az isten minden lépésed!

Amott kerekedik

Egy fekete felhő,

Abban tollászkodik

Egy fekete holló.

Várj meg, holló, várj meg,

Hadd izenjek tőled

Apámnak, anyámnak

Jegybeli mátkámnak.