Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 30

Azon a tenger éjszakán

Ragyog a csillag igazán.

Ahol az a csillag ragyog,

Én is odavaló vagyok!

Ne menj rózsám a mezőre,

Sokat sirtam a zöld füre;

Szemeimnek zöld harmatja,

Gyenge lábad föláztatja.

Göndör hajad simitsd hátra,

Hadd nézhessek szép orczádra;

Adj egy csókot utoljára,

Búm eltemet nemsokára.