Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 37

Bús az idő, bús vagyok én magam is,

Valamennyi szép leány van, mind hamis.

Szeretete nem állandó,

Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be ily korán?

Mert elhagyott, kit szerettem igazán.

Másnak hódolt a hitetlen,

Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej nincsen olyan árva,

Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva.

Nem leszek én árva mindég,

Boru után derül az ég, ihaja!