Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 47

Árva vagyok, árva lettem,

Szerencsétlennek születtem,

Mert attól elrekesztettem,

A kit igazán szerettem.

Bezárom hát bús szivemet,

Siratom szeretetemet;

El kell hagynom kedvesemet,

Vele együtt mindenemet.

Ott, a hol nem látnak mások,

Magamnak majd egy sirt ások,

A búk és könyhullatások

Lesznek nekem a sirásók.