Читать книгу Válogatott magyar népdalok - Erdélyi János - Страница 38

Bus az idő, bus vagyok én magam is,

Valamennyi szép leány van, mind hamis.

Szeretete nem állandó;

Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be ily korán?

Mert elhagyott, kit szerettem igazán.

Másnak hódolt a hitetlen,

Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej nincs is olyan árva,

Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva.

Nem leszek én árva mindég,

Boru után derűl az ég, ihaja!