Читать книгу Átváltozva - Морган Райс, Morgan Rice - Страница 13

Caitlin rohant. A verekedők visszatértek és üldözik őt, végig a sikátoron. A zsákutca van előtte, egy masszív fal, de ő csak rohan felé. Ahogy rohant, felgyorsult, de olyan hihetetlen sebességre, hogy az épületek csak úgy repültek el mellette. Érezte, ahogy a szél belekap a hajába.

Ahogy közelebb ért, felugrott, és egyetlen ugrással a fal tetején termett, 9 méter magasan. Még egy ugrás, és újra átrepült a levegőn, 9 méter, 6 méter, majd a betonra érkezett anélkül, hogy ritmust vesztett volna. És csak futott, és futott. Úgy érezte, hogy ereje teljében van és legyőzhetetlen. A sebessége még jobban emelkedett, és úgy érezte mintha tudna repülni.

Lent, a beton a tulajdon szeme előtt változott fűvé, magas, lengedező zöld fűvé. A nap ragyogott, ő pedig rohant a prérin, és mintha az otthonát látta volna a korai gyermekkorából.

Már távolról érzékelte az apját, ahogy ott állt a láthatáron. Ahogy szaladt fejéje, érezte, hogy közeledik hozzá. Szemével addig összpontosított, míg az apja bekerült a középpontba. Ott állt nagy mosollyal és szélesre tárt karokkal.