Читать книгу Az Urantia könyv - Urantia Foundation - Страница 83

7:5.1 (86.2) Az Örökkévaló Fiú fenntartás nélkül összefogott az Egyetemes Atyával azon nagy parancsnak a minden teremtésrész számára való közreadásában, miszerint: „Légy tökéletes, miként Atyátok a Havonában is az.” Azóta is mindig az a felhívás-utasítás munkált az Örökkévaló Fiú és az ő mellérendelt és társult Fiai hatalmas családjának minden túlélési tervében és alászállási vállalkozásában. Az Istenfiak éppen ezen alászállásokban váltak minden evolúciós teremtmény számára „az úttá, az igazsággá és az életté”.

7:5.2 (86.3) Az Örökkévaló Fiú nem képes emberi lényekkel közvetlen kapcsolatba lépni úgy, miként azt az Atya az elő-személyes Gondolatigazítókon, mint az ő ajándékain keresztül teszi, viszont az Örökkévaló Fiú igen közel kerül a teremtett személyiségekhez az isteni fiúi rend fokozatos mérséklésével, míg végül megjelenhet az ember színe előtt, néha pedig úgy, mint maga az ember.

7:5.3 (86.4) Az Örökkévaló Fiú tisztán személyes természete nem képes magából részeket adni. Az Örökkévaló Fiú szellemi hatásként vagy személyként segédkezik, nem másként. A Fiú képtelen a teremtményi tapasztalás részévé válni olyan értelemben, mint ahogyan azt az Atya-Igazító teszi, azonban az Örökkévaló Fiú e korlátot az alászállás eljárásával ellensúlyozza. Amit a szilánk-entitások tapasztalása jelent az Egyetemes Atyának, ugyanazt jelentik a paradicsomi Fiak megtestesülési tapasztalásai az Örökkévaló Fiúnak.

7:5.4 (86.5) Az Örökkévaló Fiú nem jön el a halandó emberhez, mint az isteni akarat, az emberi elmében lakozó Gondolatigazító, viszont az Örökkévaló Fiú eljött az urantiai halandó emberhez, amikor az ő Fiának, a nebadoni Mihálynak az isteni személyisége a názáreti Jézus emberi természetében megtestesült. A teremtett személyiségek tapasztalásában való osztozás érdekében az Isten paradicsomi Fiainak a magukévá kell tenniük a teremtmények tényleges természetét, és isteni személyiségüket meg kell testesíteniük úgy, mint tényleges teremtményt. A megtestesülés, a Szonarington titka, a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló béklyóitól.

7:5.5 (86.6) Réges-régen az Örökkévaló Fiú önmagát adta a központi teremtésrész minden egyes körének azért, hogy a Havona minden lakosa és zarándoka, beleértve az idő felemelkedő zarándokait is, megvilágosodását és fejlődését segítse. E hét alászállása közül egyikben sem működött felemelkedőként vagy havonai honosként. Ő saját magaként létezett. Tapasztalása egyedi volt; e tapasztalás nem emberi vagy egyéb zarándokkal volt kapcsolatos, és nem is emberi vagy egyéb zarándokként zajlott le, de személyes-feletti értelemben bizonyos tekintetben társuló volt.

7:5.6 (86.7) Azon az egyéb részen sem kelt át, amely a belső Havona-kör és a Paradicsom területe között van. Számára, abszolút lény számára nem lehetséges, hogy a személyiségtudatát felfüggessze, mert minden szellemi gravitációs erővonal őrajta halad át. Ezen alászállások alatt a szellemi fényességű központi paradicsomi lakóhely fénye nem halványult el, és a Fiú egyetemes szellem-gravitációs hatalma sem gyengült.

7:5.7 (87.1) Az Örökkévaló Fiú havonabeli megtestesülései kívül esnek az emberi képzelet határain; ezek tapasztalás-meghaladók voltak. Ő hozzájárult az összes Havona tapasztaláshoz akkor és azt követően, azt viszont nem tudjuk, hogy hozzájárult-e az ő öröktől való létezésen alapuló természetének feltételezett tapasztalás által fejlődő készségéhez. Ez a paradicsomi Fiak alászállási rejtélyéhez tartozik. Azt azonban hisszük, hogy bármire tett is szert az Örökkévaló Fiú ezeken az alászállási küldetéseken, azt azóta is visszatartja; de nem tudjuk, hogy valójában mi az.

7:5.8 (87.2) Bármily nehézséget okoz is nekünk az Istenség Második Személye alászállásainak megértése, mégis értjük az Örökkévaló Fiú egyik Fiának Havona-alászállását, aki szó szerint átment a központi világegyetem körein és ténylegesen is osztozott azon tapasztalásokban, melyek az Istenség elérésére törekvő felemelkedő lény felkészülésének részét képezik. Ez volt az eredeti Mihály, az elsőszülött Teremtő Fiú, és ő körről körre megszerezte a felemelkedő zarándoki léttel járó élettapasztalatokat, miközben minden egyes kör valamely szakaszában személyesen utazott e zarándokokkal. Erre az összes közül a Havonát először elért halandó, Grandfanda idejében került sor.

7:5.9 (87.3) Talán egyebet is kinyilvánított ezen eredeti Mihály, mindenesetre a Havona teremtményei számára valóságossá tette az Eredeti Anya Fiú páratlan alászállását. Olyannyira valóságossá, hogy az időnek a Havona-körök elérésén munkálkodó minden egyes zarándokát mindörökre örömmel töltött el és megerősített az a bizonyos tudás, hogy Isten Örökkévaló Fia hétszer mondott le a paradicsomi hatalomról és dicsőségről annak érdekében, hogy szert tehessen a tér-idő zarándokok tapasztalataira a fokozatos Havona-fejlődés hét körén.

7:5.10 (87.4) Az Örökkévaló Fiú nem más, mint a minden Istenfit az alászállási segédkezéseikben szerte az idő és tér világegyetemeiben megihlető minta. A mellérendelt Teremtő Fiak és társaik, az Ítélkező Fiak egyéb ki nem nyilvánított fiúi rendekkel együtt mind osztoznak e csodálatos szándékban, hogy magukat a teremtményi élet különféle rendjeinek adományozzák és maguk teremtményként is alászálljanak. Ennélfogva, szellemlényegét tekintve, valamint természetének és eredetének rokonsága okán igazolódik, hogy minden egyes Istenfiúnak a tér világaiba történő alászállásában, ezen alászállásokban, azokon keresztül és azok révén, az Örökkévaló Fiú magát a világegyetemek saját akarattal bíró, értelmes teremtményeinek adományozta.

7:5.11 (87.5) Szellemében és természetében, hacsak nem minden sajátosságában, minden egyes paradicsomi Fiú istenmód tökéletes képe az Eredeti Fiúnak. Szó szerint igaz, hogy aki látta a paradicsomi Fiút, az látta az Isten Örökkévaló Fiát is.