Читать книгу Az Urantia könyv - Urantia Foundation - Страница 87

8:0.1 (90.1) A MÚLT örökkévalóságában, amikor az Egyetemes Atya „első” végtelen és abszolút gondolata az Örökkévaló Fiúban oly tökéletes és megfelelő szóra talál annak isteni kifejezéséhez, onnan ered a Gondolat-Isten és a Szó-Isten legfelsőbb vágya egy egyetemes és végtelen segéd iránt az ő közös kifejeződésükhöz és együttes cselekvésükhöz.

8:0.2 (90.2) Az örökkévalóság hajnalán az Atya és a Fiú egyaránt végtelenül tudatában van az egymásrautaltságuknak, az örökkévaló és abszolút egységüknek; és ezért lépnek társakként végtelen és örökké tartó isteni szövetségre. E soha véget nem érő egység az ő egyesített gondolataik kivitelezése érdekében jön létre szerte az örökkévalóság teljes körében; és ezen örök esemény óta az Atya és a Fiú fenntartja ezt az isteni egyesülést.

8:0.3 (90.3) Ekkortól szembesülhetünk a Végtelen Szellem örök eredetével, az Istenség Harmadik Személyével. Abban a pillanatban, amikor az Atya Isten és a Fiú Isten közösen eltervez egy azonos és végtelen cselekedetet — egy abszolút gondolatterv kivitelezését elképzeli — akkor, azon nyomban és a maga teljességében létrejön a Végtelen Szellem.

8:0.4 (90.4) Az Istenségek eredet rendjének ilyeténképpen való ismertetésével a célom pusztán az, hogy ráirányítsam a figyelmeteket a közöttük lévő viszonyra. A valóságban mindhárman öröktől fogva léteznek; ők öröktől való létezésen alapulók. Az ő napjaiknak sem kezdete, sem vége nincs; ők egymás mellérendeltjei, legfelsőbbek, véglegesek, abszolútok és végtelenek. Ők vannak, mindig is voltak és mindig is lesznek. Ők három külön-külön egyedivé vált, de örökmód társult személy, az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten.