Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 134

Megirták a guzsalyomat,

Tilij, talaj, rátom;

Felvehetik az orsómat,

Me’t én ki nem vá’tom

Nem vá’tom ki, nem biz én

Az idén;

Se hitelbe, se csókért,

Se csókért.

Pecsétes levél jött tőle,

Tilij, talaj, rátom;

Jó hirt hallottam felőle:

Az őszön meglátom…

Jöhet hozzám guzsalyos,

Guzsalyos,

Tág az utcza, benn szoros

Benn szoros.

Együtt járunk a fonóba,

Tilij, talaj, rátom;

Tiz csókot kap egy orsóra,

S százszor es kivá’tom…

Oh csak egyszer jőne hát,

Jőne hát!

Büntetni a galambját,

Rózsáját!