Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 137

Meg vagyok én búval rakva,

Mint a borizü almafa;

Kettő-három terem rajta,

Mégis teritve az alja.

Csütörtökön virradóra

Ültem a bánathajóra.

Megváltam a szeretőmtől,

Mint zöldfa a levelétől.

Elmegyek én valamerre,

Valamely ország szélére,

Fészket rakok pálmaágra,

Árva gerlicze módjára.