Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 66

Esteledik, a nap halad,

Tőlem a rózsám elmarad.

Esteledik, a nap nyugszik,

Tőlem a rózsám búcsuzik.

Gyászba borút az hajnalom,

Nincs szivembe nyúgodalom,

Mert elhagyott a kegyetlen,

Verje meg őtet az Isten.

Vár’ meg, vár’ meg te kegyetlen,

Mert megvér téged az Isten.

Verjen is meg, azt kivánom:

Szeretetlen társat adjon,

Lelked vele ne nyugodjék,

Bággyadt tested ne aludjék,

Szived rólam gondolkozzék;

Lábad akárhol sétáljon,

Szemed mind utánam járjon.

Szemed akárkit szeressen,

Szived engem ne felejtsen.