Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 74

Fekete pántlikám

Fujdogálja a szél,

Köszönöm galambom,

Hogy eddig szerettél.

Nem én voltam első,

Mással is igy tettél,

Verje meg az isten!

Hamar megvetettél.

A bazsarózsának

Lehajlott a szára,

Hej! én is hajlottam

A rózsám szavára.

Mit ér a rózsafa

Piros bimbó nélkül?

Mit ér a szerelem

Igaz hűség nélkül?

Istenem! nagy dolog

Ki egymást szereti,

Mégis a jó isten

Össze nem vezeti.

De még nagyobb dolog:

Ki egymást gyülöli,

Mégis két vénasszony

Összeköszörüli.

Nehéz a kis hangyát

Kősziklán nyomozni,

Két kelletlen párnak

Egy ágyban nyugodni;

Mikor ölelni kell:

Karjait fájlalja,

Mikor csókolni kell:

Könyeit hullatja.