Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 82

Fecském, fecském, édes fecském!

Vidd el az én levelecském;

Vidd el, vidd el messze földre,

Tedd a rózsám kebelére.

Ha kérdi, hogy honnan jöttél,

Kinek a póstása lettél:

Mondd meg, hogy egy árva szivtől,

A régi szeretőjétől.