Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 108

Elindulok hosszu utra,

Kiről, rózsám, ne várj vissza;

Hosszu utnak mennyi pora,

Szívemnek annyi bánatja.

Árok előtt nőtt czédrusfa,

Nem vétettem neked soha,

Ha én vétettem valaha,

Megbocsáss nekem, rózsafa.

Ékes madár, be elhagyál,

Békeséges utakon járj;

Csendes folyóvizet igyál,

Rózsám, rólam gondolkozzál.

Én nem bánom, élj kedvedre,

Csakhogy meg ne bánd végtére,

Nem élsz még mindig kedvedre,

Még bú is szállhat szívedre.