Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 93

Kis kertemben kinyilt szép dupla viola,

Galambomnak kikerül belőle bokréta,

Ha kikerül, kötök neki,

Kalapjára tűzöm neki,

De csak úgy, ha lehet.

Kihajtom én arra alá mind a hat ökrömet,

Leterítem legszebb gyöpre czifra szép szűrömet;

Oda várom galambomat,

Az én kedves angyalomat,

De csak úgy ha lehet.

Akkor szép a vad tüskefa, ha zöldellik,

Akkor szép a barna leány, ha öltözik,

Kezkenőjét kötözgeti,

Szőke legény ölelgeti,

De csak úgy, ha lehet.