Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 95

Gerlicze turbékol a jegenyén,

Kincsem háza előtt busúlok én:

Be kár hogy ablaka olly igen szük,

Hogy egymást benne nem ölelhetjük.

Én be nem mehetek, ő pedig ki,

Észrevesz az utczán még valaki,

Csak csókot sem adhat s vehet ajkam,

A rámaszálkákba akad hajam.

Rothadjon el a fád, gonosz ablak,

Vagy minden szerestül kiszakasztlak,

Mért tiltád el tőlem szeretőmet,

Hogy ne ölelhessem, s ő engemet!