Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 68

Széles a kalapom karimája,

Meleg a nap, állj babám, alája.

Gyenge orczád pirosa, fehére,

Napsugártól égne feketére.

A kikelet nyiló virággal jár,

Zöld ágak közt él vigan a madár,

S a legénynek akkor van élete,

Ha babáját szive mellé vette.

Uj a subám, fél vállamra vetem,

S irigyeim kényemre nevetem,

Mit nekem a világ? hadd fecsegjen,

Csak a szivem igaz helyén legyen.