Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 82

Örül a viola reggeli harmatnak;

Ej, én is örűlök barna galambomnak.

Mikor a menyecske sétál a kis kertben,

Szedi a violát, selyem kezkenőben.

Mikor a menyecske sétál a templomba;

Én pedig vigságban megyek el korcsmába.

Mikor a menyecske czifrán felöltözik,

Elmegy a templomba, de nem imádkozik.

Hányja veti széjjel ragyogó szemeit,

Hogy hol láthatná meg kedves szeretőjét.