Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 74

Bujdosik egy ifju a városból,

Bucsúzik ő minden barátitól,

Az kedvese reá níz,

Hull a könye, mint a viz.

Mit hagysz hát, galambom, ha elmégysz?

Ezt a gyürűt ujjamról,

Ez vagyon gyémántból,

Ezt hagyom örök ajándékul.