Читать книгу Válogatott magyar népdalok - Erdélyi János - Страница 51

Nem vagyok én oka semminek,

Édes anyám oka mindennek.

Mért nem adott engem olyan- olyan- olyannak,

A kit én szerettem magamnak.

Meg vert az ur Isten, de nem fáj;

Figefa levele le hullt már.

Figefa levele gyógyits, gyógyits, gyógyits meg

Régi volt szeretőm csókolj meg.

Akkor szép az erdő, mikor zöld,

Mikor a vad galamb benne költ.

Olyan a vad galamb, mint a, mint a, mint a lány,

Fáj a szive a legény után.