Читать книгу Válogatott magyar népdalok - Erdélyi János - Страница 63

Az én hazám város volna,

Közepében egy bolt volna;

Én volnék a patikáros,

Ha megengedné a város.

Én árulnék pirositót,

Leányoknak ifjuitót,

Legényeknek szomoritót.

Ha én boltos legény volnék,

Piros pántlikát árulnék;

Szőke kis lány arra menne,

Fekete tafotát venne.

Ide jőjjön, itt válaszszon,

Tán nem gyászol, leányaszszony!

Tán nem gyászol, leányaszszony!

Dehogy nem gyászolok, hallja!

Most fekszik a rózsám halva.

Nem élek én már sokáig,

Hushagyó végső napjáig.

Kiteritnek akkorára,

A galambom két karjára,

A galambom két karjára.