Читать книгу Zajlás - Turchányi V. Zsófia - Страница 4

Megemlékezés

S. Petics Kristófról

„Egyszer egy valaha hűn szeretett Árnyék azt tanácsolta nekem, hogy a rémálmodás átkát áldásként használjam fel, s vessem papírra a lehunyt szemhéj alatt elém tetsző látványt, bármily hátborzongató is legyen.”

Kristóf már ekkor is a részemet képezte, én pedig az övét, akárcsak test az árnyékét, a teázó kalapos az eltévedt kislányét. 2020-ban az én legkedvesebb barátom más világok vizeire evezett, így rám hárult a megtisztelő feladat, hogy a közös álmok egy részét valóra váltsam. Köszönettel tartozom Kristóf családjának, annak a végtelen bizalomnak, aminek hála a barátom versei így, e történetbe olvadva tovább élhetnek.

„Csak szirmot váltunk…”