Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 102

Hej csicsóka, csicsóka,

Fészket rakott a csóka.

Kis angyalom kertyibe,

Rozmaring közepibe.

Hej, jegenye, jegenye,

Jegenyefa teteje;

Kis angyalom levele,

Későn gyütt a kezembe.

Hej, iharfa, iharfa,

Iharbimbó van rajta;

Iharbimbó lehullott,

A szeretőm elhagyott.

Ha elhagyott, hagyjon is.

Megélek én magam is,

Lám, a piros ruzsa is,

Kinyilik az maga is.