Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 108

Ifiuság sólyom madár,

Addig vig, mig szabadon jár.

De jaj nekem szegénynek már,

Szivem vig örömet nem vár.

Illik annak keseregni,

Ki világát búval éli,

Szeretteit más szereti,

Távol nézi s úgy kesergi.