Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 110

Isten átkát nem kivánom,

De ha rád száll, azt se bánom,

Szálljon is rád, azt kivánom,

Gyilkosom benned nem szánom.

Az a fa is száradjon ki,

Amely alatt meg fogsz állni,

Az a csárda gyulladjon ki,

Melyben csendesen fogsz hálni.

Borod, buzád ne teremjen,

Szántó földed ne zöldeljen,

Páros késed kiforduljon,

Az is a szivednek álljon!