Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 117

Kék pántlika az istrimflim kötője,

Nem is legény, ki nem szeret előre;

Nékem is nevelt egyet egy jó anya,

De mi haszna, csak nem lehettem párja.

Azt gondolod, kedves rózsám, megcsaltál,

Engem pedig meg se szomorítottál;

Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat,

Mert énnálam nem találsz igazabbat.

Az élőfa soha sincs virág nélkül,

Az én szivem soha sincs bánat nélkül;

Az élőfát nagy szél éri, kitöri,

Én szivemet bánat éri, megöli.