Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 128

Köszönöm édesem,

Hogy eddig szerettél,

A többiek között

Hozzám is eljöttél.

Adjon Isten neked

Szebbet, jobbat, mint én,

Kivel a te szived

Soha se nyugodjék.

Soha se nyugodjék,

Örökké bánkódjék,

Mint a tenger habja

Örökké hánykódjék.