Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 127

Kitették a holt testet az udvarra,

De nincs a ki végig, végig sirassa;

Most tetszik meg, ki az igazi árva,

Senki sem borul a koporsójára.

A csillagok feketébe öltöztek,

Engem babám, az irigyek üldöznek;

Jó az isten, pártját fogja a jónak,

Tudod babám, sok alja van a szónak.

Gyere babám, vegyünk három paripát,

Szántsuk fel a mi rózsánk kerte alját;

Vessünk bele szőke kis lányt rózsának,

Barna legény hadd arassa magának.