Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 113

Jaj de szennyes a kendője,

Talán nincsen szeretője?

Adja ide, hadd mossam ki,

Ugy sem szeret engem senki.

Kinek nincsen szeretője,

Menjen ki a zöld erdőre,

Irja fel egy falevélre,

Hogy neki nincs szeretője.

Kinek meghalt szeretője,

Menjen ki a temetőbe,

Irja fel a keresztfára,

Hogy itt nyugszik kedves párja.

Végig mentem a temetőn,

Eszembe jutott szeretőm,

De mi haszna jut eszembe,

Mikor már el van temetve!