Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 93

Hallod-e te, barna menyecske,

Mi van a kötődbe bekötve?

– Piros alma, gömbö-gömbö-gömbölyü,

Kóstolja csak, jaj, de jó izü!

Mit tagadod, rózsám, hogy szeretsz,

Hisz te arról semmit nem tehetsz.

De minek is taga-taga-tagadnád,

Ugy is tudja az egész világ!

– Fogadásom tiltja szeretni,

De nem a legényre nevetni.

Kijátszom a tila-tila-tilalmat,

Ugy szerettetem el magamat!