Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 158

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,

Egy magas jegenyefára feltette.

Akkor leszek, édes rózsám, a tied,

Mikor az a jegenyefa kivirít.

Kiöntött a Duna vize messzire,

Valamennyi szép leány van, elvitte.

Fogja ki hát minden ember magáét,

Ne szeresse soha senki a másét!