Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 172

Sír az egyik szemem, a másik könyezik;

Mert az én édesem rólam felejtkezik,

Sírjatok hát ti is, édes két szemeim,

Áztassátok sürűn az én két orczáim.

Majd elveszi Isten a szép fényes napot,

Sötétségben hagyja a szegény parasztot,

Felderiti Isten a fényes csillagot,

Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.

Árva vagyok árva, én vagyok az árva,

Áldja meg az Isten! ki az árvát szánja,

Búval és bánattal élem világomat,

Búval terítették az én asztalomat.