Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 169

Sajó kutyám, hej de mélyen aluszol!

Nem láttad-e a rózsámat valahol?

Máskor vakkantottál egyet vagy kettőt,

Mikor jönni láttad a hű szeretőt.

Amottan egy nagy viznek a szélében,

Ül egy kis lány hű kedvese ölében,

Kis lány nézi folyó vizét, a habot,

A legény meg a ragyogó csillagot.

Elszállott már a daru meg a gólya,

Maga maradt a gulyás és a gulya;

Magam vagyok künn a pusztán egyedül,

Rajtam már a jó Isten sem könyörül!