Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 102

Mariskám, Mariskám,

Szivemnek bálványa!

Szivem a szivedet

Mig élek is szánja!

Én tégedet, te engemet

Hasztalanúl szeretsz,

Máshoz kötött esküvésed;

Már enyém nem lehetsz.

Felejts el, felejts el,

Felejts el engemet!

Vesd ki a szivedből

Gyászos emlékemet.

Mert én téged, kedves rózsám,

Hiába szeretlek,

Másnak adtam igéretem,

Tiéd nem lehetek.